Mozart: Cosí fan tutte

Előszó

Több, mint száz éve - a Cosí fan tutte eredeti bemutatója után nyolcvan évvel - Németországban megjelenvén Mozart eme utolsó olasz vígoperája teljes partitúra kiadásban, közreadója így ajánlotta az operaházak jóindulatába: "Ha operánk szerepeit alkalmas erőkre osztják (ami persze kivált Fiordiliginél nagy nehézségekbe ütközhet), ha megfelelő kosztümökben s ízléses díszletekkel állítják ki, ha az énekesek könnyed, elegáns játékra törekednek (ez sem épp könnyű feltétel), végül, ha a valószerűtlen cselekményfordulatokat szcenikai trükkökkel enyhítik (például úgy, hogy e nehezen hihető mérgezési jelentet sötétben játszatják), akkor a Cosí fan tutte, ha nem is mint állandó repertoárdarab, alkalmailag üdvösen gazdagíthatja a műsorrendet s a közönség tetszésére is számíthat. Mindenképpen kötelessége a nagyobb udvari és városi operaházaknak, ha már kasszáikat a Szöktetés a szerájból, a Figaro, a Don Juan és a Varázsfuvola segítségével oly tetemes bevételekkel gyarapítják, hogy időnkénti előadásával a Cosí fan tutte szintúgy nem csekély számú szépségét a szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé tegyék."
Mostanában a Cosí fan tutte jócskán felülmúlja az érdemes zenetudós legmerészebb várakozásait is. Talán a széles közönség közvetlenebb a szeretőbb viszonyban van a többi nagy Mozart-operából, de azért a Mind így csinálják, avagy a szerelmesek iskolája (így hangoznék az olasz cím magyarul) ma már nem csupán egyenrangúnak számít az öt nagy között, hanem a maga módján ő is egyedülálló. Vissza