Előszó
Részlet:
"A különvonat pontosan nyolckor indul Olaszországba, de az utasok zöme jóval korábban kint van s a kísérőkkel csoportba verődve, tárgyalja a legfrissebb eseményeket. Az utazás szokásos...
Tovább
Előszó
Részlet:
"A különvonat pontosan nyolckor indul Olaszországba, de az utasok zöme jóval korábban kint van s a kísérőkkel csoportba verődve, tárgyalja a legfrissebb eseményeket. Az utazás szokásos izgalmán túlmenőleg felbolygatott a hangulat.
- Nem akartam hinni a fülemnek, amikor a rádió bemondta a hírt, - lelkendezik egy szemüveget viselő, lenszín szemöldökű úr hangosan. - Óriási szenzáció! A meglepetés megint teljes mértékben sikerült.
Jobbján álldogáló, kopaszodó, ösztövér társa hitetlenkedve csóválta a fejét. Őt bizony legkevésbé sem lepte meg a fordulat. Mindenki tanúsíthatja, hogy a háború első percében megjövendölte mindennek a bekövetkezését. Senkisem tételezhette fel a németekről, hogy frontálisan mennek neki a Maginot-vonalnak. A német hadsereget nem tökkelütött emberek vezetik. Tisztában vannak a tennivalókkal s az időt is tévedhetetlenül meg tudják választani.
- Maga az akció egyébként, - magyarázza zordon fölényességgel -, jelentőségben eltörpül a következmények mögött. Sokkal fontosabb, hogy most már véglegesen elmúlt a lapulás időszaka. Mindenkinek színt kell vallani.
A társaság legszőkébbik nőtagja, - mintha csípés érte volna -, élesen felsikoltott.
- Isten megáldjon, Pali, ne beszélj így! Megtörténhet, hogy el sem indulunk?
Pali nagynyugalmú arcát gúnyos mosoly önti el. Mozdulata, amellyel vállát felhúzza és tenyerét kifordítja, kéjes kárörömet fejez ki.
- Ez bizony könnyen megtörténhet."
Vissza