Támadás 6.25-kor

Előszó

Esténként, amikor a Kreml toronyórája elüti az egynegyed tizet, s amikor az ország többi óráján - kicsin és nagyon, karon és zsebben, házban, utcán és pályaudvarokon - a fekete mutató pontosan kilenc óra és tizenöt percet mutat, egész hadseregünkben, annak valamennyi csapattestében és egységében (kivéve természetesen azokat, amelyek éppen valamely hadműveletben vesznek részt) felhangzik a vezényszó:
- Sorakozó az esti szemlére!
Ha a kalendárium nyarat jelez, akkor Moszkvában már sötét van ebben az órában, északon fehér, délen pedig fekete az éjszaka s az ég egyik végétől a másikig telidesteli hintve ragyogó csillagokkal. De a világos ég alatt éppenúgy, mint a sötétben, északon éppenúgy, mint délen, nyugaton és keleten egyforma csengőn, pattogón és ünnepélyesen hangzanak az ősrégi katonai szertartás vezényszavai. S akárhol érjék is e szavak a katonát, kaszárnyában vagy erdei pihenőn, vagy a táborban gyakorlatozás közben, egy perc múlva már ott áll a sorban, feszesen, rendbeszedetten, a megszokott helyén: amelyik magasabb növésű, a jobbszárnyon, az alacsonyabb a balszárnyon. Azután megjelennek a tisztek, az őrmester « vigyázz »-t vezényel s az egész alakulat megmerevedik, nyílegyenes sorokba feszül. «Kezdjük a szemlét» mondja a századparancsnok nyugodt hangon; «Igenis, kezdjük» - ismétli meg az őrmester, előrelép, kinyitja a század szolgálati könyvét és olvasni kezdi a névsort..." Vissza