Zöld ág

Előszó

Részlet a könyvből:

Most hirtelen nem tudnám megmondani, hogy mennyi ideje is lehet annak, amikor az érdemes embereknek utoljára mondtam el valami szép és igaz történetet. Valahogy van, ebben a percben még arra sem tudok emlékezni, hogy az Ábra Gergely ifjúságáról mikor beszéltem. Vagy csak álmomban tettem volna ilyent? Az tisztára lehetetlen, hiszen az elmondott történet most is itt van az eszemben, sőt visszazsonganak még a szavak is, amelyekkel elevenre költöttem, annakidején, ennek a megnevezett Ábra Gergelynek az ifjúságát. Igen, az ifjúságát ennek a bölcs és bátor embernek, akit azonban mégsem Ábrának hívtak, hanem Lengődinek. Igen-igen, Lengődi Gergelynek! Nem is tudom ésszel felérni, hogy most honnét és miért jöve ez az "Ábra" név a számra. Talán álmomban láttam volna egy ilyen nevezetű embert is?! Meglehet, mert akiről én annakidején beszéltem, s akiről most továbbmenőleg ugyancsak beszélni szeretnék, azt az embert Lengődi Gergelynek hívták. Tehát nem Ábrának, hanem Lengődinek. Ez az egy bizonyos. De ha tovább azon gondolkozom, hogy az ő életének a történetéből mit és mennyit is mondtam volt el, furcsa módon szivárvány ereszkedik az emlékezetem elé. Nem tudom, hogy ez a szivárvány mit akar az emlékezetem előtt, hiszen amikor én Lengődiről beszéltem volt, nem festettem ámító színre a valót. Ellenkezőleg, az első szótól az utolsó szóig csak az igazat és valót beszéltem, mert az ember, ha választani kell, ne az ámítással legyen barátságban, hanem egyedül az igazsággal. Vissza