Támaszpont az egész világ?

Fülszöveg

A második világháború után négy évtizeddel az Egyesült Államok több mint félmillió katonát tart külföldön, amelyből több százezres haderőt állomásoztat Európa - politikai értelemben vett - nyugati felében. Ez a jelenség egyedülálló a történelemben. Olyan példákkal eddig is gyakran találkoztunk, hogy egy hatalom hosszú időn át jelentős létszámú fegyveres erőket állomásoztatott más országok területén. Így jártak el általában a győztes hatalmak, amelyek átmenetileg kisebb-nagyobb megszálló erőt tartottak a legyőzött országok területén. A gyarmattartó hatalmak is évtizedeken, sőt évszázadokon át nagy létszámú fegyveres erőt állomásoztattak a meghódított országokban. Ezekben az esetekben a más országok területén működő fegyveres erők az erőszakot testesítették meg az elfoglalt ország lakosságával szembe, jelenlétükkel a féken tartást, az elnyomást és a kizsákmányolást szolgálták.
Napjainkban viszont az Egyesült Államok önálló, független, jogilag és cselekvőképességükben nem korlátozott szövetséges országokban állomásoztatja fegyveres erőit. Ez az érintett országok állami vezetésének hivatalos beleegyezésével, sőt némelykor egyenesen azok kívánságára (bár a lakosság többségének akarata ellenére) történik. A csapatok jogi helyzetét és az ott-tartózkodás feltételeit pedig kétoldalú szerződések szabályozzák. Az ezekben az országokban állomásozó amerikai fegyveres erők tehát formailag nem testesítenek meg erőszakot, elnyomást, kizsákmányolást a befogadó államokkal szemben. Természetesen egyéb formák és módok is vannak szép számmal az Egyesült Államok fegyveres erőinek alkalmazására más országok területén. Ez a hatalom vett részt legtöbbször helyi háborúkban a második világháború után a földkerekség különböző térségeiben mint hadviselő fél. Számos agresszió és intervenció, rejtett háború és beavatkozás ment végbe, leggyakrabban minden hívás és kérés nélkül, az Egyesült Államok "állítólagos" vagy vélt érdekei és a "szabadság védelmében". Vissza