Előszó
A gazdasági tanintézetet végzett ifjú, okleveles gazda ugyan, de még sem „gazda" a szó szoros értelmében, mely szerint »gazda« a szakember, a ki valamely gazdaságot megfelelő eredménynyel bir...
Tovább
Előszó
A gazdasági tanintézetet végzett ifjú, okleveles gazda ugyan, de még sem „gazda" a szó szoros értelmében, mely szerint »gazda« a szakember, a ki valamely gazdaságot megfelelő eredménynyel bir kezelni.
Mikor a festőművész agyában megszületett az eszme, a gondolat, melyet képben megörökiteni akar, előveszi vásznát és lerajzolja a körvonalait annak, a mit képe majd mutatni fog. Ilyen, csak körvonalakban meglevő kép a fiatal gazda a mikor az oklevelet kezébe kapja. A mester azután kiszinezi, kidolgozza a képet, kidomboritja a részleteket; lelkével-szivével vezeti az ecsetet, életet lehel az élettelen vászonra s kész a „remek" mü. »Gyakorlat« a neve a mesternek, ki az „iskolát" végzett gazdából „igazi gazdát" nevel - ha lehet, ha tud. A remek kép egyedül a festőművész érdeme; a vászon, a festék, az ecset engedelmes szolgái arra, hogy gondolatát megvalósítsa. A gyakorlat, az élet hiába a legnagyobb mester, mert csak abból nevelhet gazdát, a ki maga is akar gazda lenni, s a ki csakugyan gazdának való. Ilyenek számára irtam ezt a »Tanácsadó«-t, mert mesterünk, a gyakorlat tanitása csak abban az esetben lesz eredményes, ha a tanulásban rendet tartunk s azok tanácsa szerint tanulunk, kik kijárták már a gyakorlat iskoláját.
Egy uradalom gazdaságából vett példákkal naplót fogok kiadni, hogy a kezdő gazda lássa, mire mindenre kell figyelemmel lenni és hogy mi az, a mit könyvből megtanulni nem lehet, a mit csak „saját kárunkon" lehet megtanulni, ha nincs alkalmunk „más kárán" okulni.
Vissza