Tánciskola

Előszó

Részlet:
Azon az első, igazán problémás nyári délutánon, mikor Voith József utolsó éves ügyvédbojtár először csalódott nagybátyjában, a bácsi csüggedten mustrálgatta kertjükben a szilvafákat, mert mulatságot tartottak rajtuk a lepkekabócák. A tejfehér fonal lassan teljesen beszőtte a levelek rejtekét, mindent elborított a hab, tagadós selyemruhába bújt a lomb. Csipkegallér, mondogatta Jocó édesanyja, Voith Hanna, pedig ez egyáltalán nem volt tréfadolog, a szilva isteni gyümölcs, a Teremtő ajándéka, a pálinkafőzés nem játék, az élet játék, de a szesz nem az, az alföldi szilvapálinka a magyar lélek üzemanyaga, szilvapálinka nélkül nincs errefelé se szerelem, se ragaszkodás, az Alföld pálinka nélkül olyan, mintha a Mátrában nem volna panoráma. A pálinka a mi láthatárunk, perspektívánk, jövőképünk, szokta mondani Jocó nagybátyja, Szalma Lajos, biológia-testnevelés szakos tanár, és a férfiú ilyenkor meg is nyalja a szája szélét, mely gesztus nem túl kifinomultan arra utal, hogy inna egy féldecit. Feketevárosban forró volt az a nyár, még késő délután is égetett Jocóék kertjében a futóhomok, és Lajos bácsi épphogy megérkezett, már Jocó jövőjéről kezdett el beszélni, és ezt így is maradt; Voith József ügyvédbojtár állásproblémáiról volt szó azon az első, igazán problémás délutánon, mikor csak két szemeszter volt hátra a jogi karból, és a rövidesen doktori címet kapó ifjúnak semmilyen terve sem volt a jövőre nézve. A meglepően agilis Szalma Lajos azzal biztatta unokaöccsét, hogyha működésbe hozza kapcsolatait, akkor talál számára Tótvárosban fogalmazói állást, de Jocó számára Szalma Lajos választott városa egy nevetséges helynek, a Viharsarok eldugott porfészkének tűnt. Jocó szeretett volna Szegeden maradni, az egyetem, a napfény, a ragyogó korzók városában, ahol a Tisza habosra veri a városi partot, és ahol Nobel-díjasok lábnyomain lépkedhet az öntudatos polgár. Vissza

Fülszöveg

A Tánciskola nem konkrét hely, ahol - mondjuk - tangózni tanulnának Grecsó Krisztián új regényének hősei. A Tánciskola miliője nem valóságos tér, mert ahol elhiszik, hogy a permetezőből néhány hajtásra zenegép lesz és a régi melódiákkal visszatér a múlt is, ott bizonyára bolondok élnek. Vagy talán mégsem egészen? Lehet, hogy akarni kell a csodákat, képesek vagyunk megálmodni a vonatablakból elsuhanó Magyarországot, és ez az akarás, a mágia iránti vágy a méltóság megőrzésének egyetlen eszköze?
Grecsó egy mágikus, fülledt alföldi világot álmodik, amelyben minden olyan lehetetlenül ismerős és valóságos. Egy jogászi pályája elején lévő fiatalember a Viharsarok egy ismeretlen városába kerül; kísértések, csodák, borzalmak, nők és a halál közelébe. Dr. Voith József nem tudja, hogy ördögi dolog kavarodik-e fel a mélyből, vagy csak a hétköznapok könyörtelen üteme fodrozza a felszínt. A kusza szerelmek és a drogos bódulat zavarossá tesz számára mindent. Rajongva imádott nagybátyjához fordulna, de egyre inkább úgy érzi, rossz helyen jár.
A nagysikerű, több nyelven megjelent Isten hozott szerzője ízesen, humorral és nagy szívvel mesél. A Tánciskola egy generáció, egy világ, egy rejtély és egy dilemma varázslatos regénye. Vissza