Életpályám

Előszó

Egy képet és egy jó-mondást őrizett Táncsics Mihályról a polgári köztudat, a halála óta eltelt hatvan éven át. Ismerjük mindakettőt. A kép a március tizenötödikei beszédek nyomán szállt fel az ünnepélyes képzeletből a legendák hatóerejével. Azt ábrázolta, ahogyan a lelkes tömeg kocsiba emel és diadalmenetben elvontat egy kiszabadított rabot. A kép, egy másikkal, - a Múzeum lépcsőjén Talpra magyart szavaló Petőfiével együtt, az értelmüktől megfosztott forradalmi hagyományoknak évenként egyszeri, nyugalmas átérzését segítette elő. Nem jelentett ez veszélyt senkire, de kitűnően demonstrálta a polgári „lelkek egységét" az úri Magyarország nemzeti ünnepein.
A jó-mondás, mely Táncsicsról fennmaradt, már egészen más oldaláról jellemzi e korszak vezető osztályainak a forradalmi múlthoz való viszonyát. A mondás, mint ismeretes, így hangzik: „Ha én kend, kend is kend, bolond kend Táncsics!" - és arra utalt, hogy Táncsics be akarta vezetni a rendet, melyben mindenkit egyforma megszólítás illet meg, a teljes jogegyenlőség kifejezéseként. A címek, rangok, kiváltságok burjánzásának korában ez a „képtelen ötlet" kitűnő anekdotának hatott. Maga az az anekdota olyképen összegezte és a hagyományoknak olyan szintjére tolta el a forradalmár Táncsics eszméit, ahol a komoly megfontolás igénye már fel sem vetődhetett. Innen érthetjük meg, hogy hatvan év alatt nem akadt senki, aki megírta volna életrajzát, aki történelmi kutatásokra alapuló könyvben foglalta volna össze eszméit, küzdelmeit. Vissza

Fülszöveg

Táncsics Mihály, a munkásság és parasztság közös harcának első nagy képviselője mondja el e kötetben életét és küzdelmeit. Táncsics a dolgozó nép szemével látta a magyar történelem nagy eseményeit, fontos korszakait, - önéletrajzát ez teszi különösen becsessé és mély tanulságúvá. De az Életpályám nemcsak önéletrajz, hanem egyben hiteles ábrázolása is a XIX. századi magyar társadalom állapotának, válságának, fejlődésének. Táncsics jobbágyként a maga bőrén ismerte meg az elnyomott parasztság életét, iparoslegényként a munkásét s mint tanító, az értelmiségét. Látta és írásaiban bírálta a reformkor mozgalmait, előkészítője és résztvevője volt a márciusi forradalomnak s a szabadságharcnak, üldözöttje a Bachkorszaknak s élete végén tanúja a magyar munkásmozgalom kialakulásának. Hosszú és küzdelmes életét mindig a nép iránti hűség, a népszabadság mindig vallott igazsága irányította, örökségét ezért vállalja és őrzi meg a dolgozók társadalma. Születésének 150-ik évfordulóját ünnepeljük ebben az évben. Ezt az évfordulót és e könyve megjelenését az a még igazabb időszerűség teszi teljessé, hogy megértük Táncsics forradalmi eszméinek diadalát. Táncsics alakját és művét mélyre süllyesztette a történelemhamisítás. Önéletrajza hetven év előtt jelent meg először s részletek után most végre megint itt a mű. A leghitelesebb forrásból ismerhetjük meg életének eseményeit és töretlen következetességét. Az Életpályámat Czibor János rendezte sajtó alá s ő írta a szép és megvilágító bevezető tanulmányt. Vissza