Előszó
Drága 1 Barátom,
hogyan mondjam meg Neked, - amiről azt hiszed, nincs tudomásod. Valójában nagyon is jól tudod, mit kell tenned, hogy egyszerre lehess az, aki vagy, és aki lenni szeretnél. Hideg...
Tovább Előszó
Drága 1 Barátom,
hogyan mondjam meg Neked, - amiről azt hiszed, nincs tudomásod. Valójában nagyon is jól tudod, mit kell tenned, hogy egyszerre lehess az, aki vagy, és aki lenni szeretnél. Hideg és meleg, folyékony és szilárd, tűz és víz, a forma és a tartalom; a jó és a rossz. Az Idő, mely rózsád leveleit elhullajtja, s a Tér, melyben a lehullott levelek örök otthont találnak. Ám, ha az emberi természet két végletéből kellene választanod, legtöbbször az élvezetek legmagasabb csúcsát kínálják föl, mint legfőbb jót, s annak még elfogadható alsó határaként a kellemest. Ha valóban választanod kell a végtelen lehetőségek halmazában, meglehet, hogy Te épp - a benned oly otthonosan lakozó ellenvetéssel - a jónak egy különös, álarcos formáját választanád...
Jó és rossz... Mi miből vétetett? Önálló létre tudna-e kelni egyik a másik nélkül? Aggodalommal kérlek, meg se próbáld, a megvilágítás nem lehet feladatod. Kötelességed annyi volna, hogy megőrizd hited az állítások és tagadások útvesztőjében. És köszönd meg a nevünkben is eme első pályázóknak a magavállalás nagyszerűségét - a magavállalás mértékében. Hogy a BűnRossz szokatlan, szemérmetlen kihívását elfogadva, talán egy születő műfaj tette meg általuk első lépéseit.
Vissza 
