Kolárik légvárai

Fülszöveg

Évekkel ezelőtt a bécsi Práterben mentem valahova, kevés meggyőződéssel, úgy hiszem - s ilyenkor az ember figyelmes. Felnéz például az égre. Felnéztem az égre, valamivel az óriáskeréken túl, és a következő feliratot láttam: KOLARIKS LUFTSCHLOSS. Vagy ilyesmi. És akkor ugrott be ennek a könyvnek a címe.
Bármit gondolunk, bárhogyan okoskodunk (próbálkozzunk eszméinkkel és téveszméinkkel), igen, Koláris Légvárát építjük. Vagy ott vagyunk vendégek. Lassan rájöttem, hány és hány légvára van ennek a bizonyos Koláriknak, aki egy kicsit Godot, egy kicsit a shakespeare-i művész-világszellem, mely, tudjuk, a légi semmit állandó alakkal, lakhellyel és névvel ruházza fel.
Mikor esszét írunk, koláriklégvára van, Kolárik Légvárai vannak. Jó, is. Így adódott e könyv egyik fejezetcíme: IS VÁRA. Pluralitás. Nem zártam ki semmit, míg a dolgozatok íródtak, ám legalább egy kötet készen van már/még. Ha (például Kellér Andor, Mark Rothko, Szentkuthy itt van, mások még nincsenek), az nem véletlen, de Kolárik Légvárai teresek-tágasak, főleg telhetetlenek.
Várják a folytatást: másoktól, tőlem, mert esszézni muszáj. És most, de tényleg, tenni fogok róla, hogy odajussak újra, megnézem: milyen is az a magas tábla a Práterben, miféle fák hajladoznak körülötte... és miféleképp leszek én újra légi semmi, hogy netán újra esszézhessek. Mert valami csak a semmiből lesz.
Tandori Dezső Vissza