Előszó
Azt szoktuk mondani, hogy az értékelés az iskolai élet neuralgikus pontja. Hogy ez mennyire így van, azt jól tükrözi a pedagógiai és a pszichológiai szakirodalom is. Az iskolai értékelés történetével foglalkozó tanulmányok, cikkek, elsősorban Balogh László értékel és történeti munkái mutatják, hogy alapvető értékelési problémák szinte változatlanul, makacsul "tartják magukat", és több, mint egy évszázada állandó kísérőjelenségei az iskolának.
Az iskolai értékelés kétségkívül komplex probléma. Megoldását nehezíti, hogy az értékelésben csapódik le és fejeződik ki az iskola számos további, eredetileg nem is értékelési gondja, baja.
Az értékelés gondjai között az egyik alapvető "szubjektív" probléma, az, hogy az értékelés igen gyakran eredménytelenséget tár elénk. Ebben az esetben azonban nem elegendő az értékelési rendszer, az értékelési módszerek fejlesztése, hanem az iskolai tevékenységrendszer hatékonyságát kell emelni.
A hatékonyság fokozása sok körülménytől függ, sajátságos módon az értékeléstől is. De elsősorban nem az osztályozástól, a témazáró dolgozat vagy a felelet még oly igazságos és objektív elbírálásától, hanem az értékelésnek attól a fajtájától, mely feltétele az eredményes tanulásnak, mely irányítja a tanítási és a tanulási tevékenységet, mely biztosítja a cél felé haladást, egyszóval - B. S.Bloom által bevezetett fogalmakat alkalmazva - nem a minősítő, hanem a fejlesztő értékeléstől.
Ez a fajta értékelés még mindig kevéssé terjedt el az iskolák értékelési gyakorlatában, és csak kis hatékonysággal szolgálja az eredményes tanulást. Ennek alapvető oka az, hogy az értékelés módja a gyakorlatban elterjedt tanulásfelfogástól függ, annak felel meg. A korszerű, tanulási tevékenységkoncepción alapuló tanulás "kikényszeríti" a neki megfelelő értékelést. És fordítva: ha korszerű értékelési eljárást dolgozunk ki, az maga után vonja a tanulási tevékenység modernebb felfogását. Ebben a munkában ez utóbbi logika jelenik meg.
A fejlesztő értékelés lassú tér hódításának másik oka, hogy gyakran összekeveredik a jel és a funkció. A fejlesztő és a minősítő értékelés megkülönböztetése elsősorban nem az alkalmazott jelrendszeren múlik (bár formailag is kívánatos megkülönböztetni őket éppen a funkciók fokozott tisztán látása érdekében), hanem azon, hogy milyen szerepet tölt be, és hogyan befolyásolja a tanulási tevékenységet. A funkciózavarra bemutatunk egyetlen példát. Az un. szöveges értékelési kísérletben a tanév folyamán mellőzték az érdemjegyek használatát, helyette árnyaltabb szöveges tájékoztatást adtak a tanulóknak. A kísérlet tapasztalatainak megvitatásakor (Köznevelés, 1973. 14. szám) többek között az eljárás egyik nehézségeként azt vetették fel, hogy gondot okoz a szövegek "átváltása", osztályzattá alakítása.
Vissza 
