Tanterv és útmutatások a nyolcosztályos népiskola számára IV.

Előszó

Részlet a könyvből:

Hit- és erkölcstan.
A hit- és erkölcstan tanításáról az 1868. évi XXXVIII. t.-c. értelmében a vallásfelekezetek főhatóságai a saját hatáskörükben gondoskodnak. A hitoktatást a lehetőség szerint a lelkészek végzik. Vannak azonban oly népiskolák, amelyekben a tanítónak kell a hit- és erkölcstant tanítani, esetleg tekintet nélkül arra, hogy a gyermekek mely felekezethez tartoznak. Ilyen esetekben az egyházi hatóságok adnak felhatalmazást a hit- és erkölcstan tanítására.
A tanító, ha valamennyi gyermeket tanítja a hites erkölcstanra, tekintet nélkül arra, hogy azok mely hitfelekezethez tartoznak, alkalmazkodjék szigorúan az egyes hitfelekezeteknek a hit- és erkölcstan tanítására vonatkozó tantervéhez, munkáját végezze lelkiismeretesen, tárgyilagosan és minden elfogultság nélkül.
Bármilyen jellegű iskolában működjék azonban a tanító, az „Általános Útmutatás"-nak a vallásos nevelésre vonatkozó részében foglalt kívánalmaknak megfelelően valamennyi tárgy tanítása közben és egyéb nevelési eljárásában, törekedjék a gyermekek vallásos érzésének ébresztgetésére, erősítésére, mélyítésére és élete példájával is igazolja a hirdetett igazságokat. Tartózkodjék mindattól, ami a felekezeti érzékenységet bánthatná és a nemzeti egyetértés kifejlődését zavarhatná. A tanító ismerkedjék meg a hit- és erkölcstan tanításával foglalkozó irodalommal, igyekezzék a tapasztaltakat hasznosítani és a hitoktatókkal összhangban működni. Vissza