Tanúbizonyítás a büntetőperben

Előszó

A tanúvallomás a büntető eljárás gyakorlatában ma is a legtöbbször igénybe vett bizonyítási eszköz, annak ellenére, hogy a műszaki és a biológiai tudományok eredményeinek egyre fokozottabb mértékben való felhasználása jelentékeny mértékben kiszélesítette a bíróság belső meggyőződését kialakító bizonyítékok körét. E munka ezért az elméleti részek - az eljárástudományi kérdések elemzése, az alkalmazott pszichológia eredményeinek kritikai összefoglalása - alapján a hazai és a külföldi irodalom, a tételesjogi anyag és a bírói gyakorlat feldolgozásával az igazságszolgáltatási tevékenységet: a mindennapos jogalkalmazói gyakorlatot is kívánja szolgálni. Emellett azonban feladatának tekintette azt is, hogy az egyes eljárási cselekményekkel kapcsolatos gyakorlat elemzéséből levont következtetéseivel a jogalkotói munka számára is rendszerezett és áttekinthető anyagot szolgáltasson.
A tanúval való bizonyítás esetében a bíróság által megismerendő jelenség maga is megismerési folyamat: a tanúban a büntetőjogilag releváns tényről végbement tudomásszerzés. A tanú tudatában végbement folyamat a büntetőperben releváns jelenségről a tanú által szerzett tudomás keletkezésétől a tanúnak erről a tudomásról a bíróság előtt tett kijelentéséig tart. Ezt a folyamatot a bíróságnak olyan módon kell feltárnia, hogy a büntetőper egyéb adataival, bizonyítékaival is alátámasztott bírói megismerés, a bíróságnak a releváns jelenségről tett megállapításai az objektív valóságot tükrözzék. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy a bíróság a tanúban végbement primér tudati folyamatot kifejlődésében és összefüggéseiben megismerje, a tudati folyamatban érvényesült egyes tényezőket felderítse, azok hatását egyenként és összefüggéseikben lemérje s belső meggyőződésének kialakításával a tanúnak a tudattartalmáról tett kijelentését - a tanúvallomást - mindezek figyelembevételével mérlegelje és értékelje. Vissza