Tanuljunk meg élni

Előszó

René Maheu, az UNESCO főigazgatója 1971-ben a nevelésügy egyetemes jelenségeinek, az oktatási kérdések általános fejlesztési tendenciáinak világszinten való vizsgálására 7 tagú bizottságot szervezett. A munka, vagy talán inkább a bizottság fémjelzéseként a volt francia oktatásügyi minisztert Edgar Faure-t kérte fel a bizottság elnökéül. Az összetételből azt lehet kiolvasni, hogy igen előtérbe kerültek a fejlődő országok, hogy a Szovjetunió és az USA képviseletével a szocialista és kapitalista fejlesztési tendenciák egyaránt képviseletet kapnak és hogy a jelentés "kiegyenlítő" tendenciákat fogalmaz meg.
A bizottság tagjai 24 országot és 12 nemzetközi szervezetet látogattak meg. 1971 márciusától 1972 májusáig 73 beszámolóból állították össze a több, mint 300 oldalt meghaladó átfogó jelentést. Az anyagilag igen gazdagon dotált bizottsági munka 1972 októberében került az UNESCO közgyűlésén megvitatásra. A közgyűlési vitát a többség általánosságban kifejezett elismerése mellett a kisebbségnek a konkrét, éles bírálata jellemezte. A szerkesztőbizottság tagjai sem egységesen ítélték meg a jelentés tartalmát. A Szovjetunió pedagógiai akadémiáját képviselő A. V. Petrovszkij tulajdonképpen elhatárolta magát a jelentés irányvonalától: .... "naiv és irreális dolog volna feltételezni, hogy a "széles"összetételű nemzetközi bizottság éppen ezt a szempontot (a társadalmi, gazdasági körülmények határozzák meg a kulturálódást A. F.) veszi ténykedése alapjául még akkor is, ha csak egyetlen tagja is törekednék erre... a jelentésben feltűnnek a képzés fejlődésének tudatosan reakciós elgondolásai, amelyek zsákutcába viszik az iskolát". Vissza