Tanúlmány a kolera gyógyítására vonatkozólag

Előszó

Orvosi pályám elején, az 1866-ik évben fellépett járvány alkalmával találkoztam először a kolerával. Már gyermekkoromban sokat hallottam a koleráról. Akkor még közel volt az az idő, midőn a kolera először betört Európába és Magyarország lakossága között is óriási pusztítást tett. 1831. június 13-ikán merült fel Magyarország területén az első koleraeset és csak 1832. február 14-én szűnt meg ez a valóságos népjárvány, melynek 8 hónapi tartama alatt Magyarországban 536.517 ember kapta meg a kolerát és ezek közül 237.641 halt meg, tehát az átlagos számítás szerint ezen 8 hónap minden napjára 2235 megbetegülés és közel 1000 halálozás esik. Ez azonban csak átlagos számítás, amelynek számjait nagy arányokban megváltoztatja az, hogy kolerajárványok alkalmával mind a megbetegülések, mind az elhalálozások száma a járvány kezdetén és annak megszűnési időszakában sokkal kisebb, mint a járvány teljes kifejlődésének idejében. Akkor is a nyári és őszi hónapokban voltak olyan napok, midőn egy napon 5-8000 megbetegülés és 3000-3500 haláleset fordult elő. Az óriási kalamitással szemben az orvosi tudomány valósággal tehetetlen volt, a köznép lázongott és az általános veszedelmet még az is fokozta, hogy az ország egyes vidékein csaknem ostromállapotot kellett a lázongó néppel szemben fenntartani. Ezt az első kolerajárványt nálunk még ma is a "nagy kolera" néven emlegetik. Vissza