Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon

Előszó

A parasztság története Magyarországon 1711-és 1790 között - akár a feudalizmus valamennyi korszakában - nehéz elnyomásnak és az elnyomás elleni kitartó harcnak a története. Ekkor, Rákóczi kuruc szabadságharcának eltiprása után azonban a parasztság helyzete még keservesebb s ennek következményeképpen osztályarca még hevesebb, még kiterjedtebb lesz, mint a korábbi századokban. A gyarmati rendszerüket Magyarországon most már akadálytalanul kiépítő Habsburg-hódítók és a nekik behódoló magyar földesurak versengve vetnek mind súlyosabb terheket a parasztok vállára, s a népnek most egyedül és egyszerre kell felvennie a harcot a külső és a belső elnyomók ellen.
A parasztság ekkor még nem rendelkezik irányítására hivatott és megszervezésére képes vezetővel, megmozdulásai ezért sikerrel nem járhatnak. De a parasztság -egyes megmozdulásainak bukása, legfőbb önvédelmi eszközének, a földközösségnek felbomlása és az egyház alázatosságot hirdető jelszavai ellenére - sem adja fel a harcot, s ezzel haladó, hazafias szerepet tölt be. Haladó szerepet, mert mint antifeudális erő, a feudális földesurak és Habsburg támogatóik ellen küzdve, gyengíti, aláássa a pusztulásra megérett feudális rendszert. És hazafias szerepet, mert mint a magyar társadalomnak ebben a korszakban egyetlen nemzeti osztálya, a Habsburg-gyarmatosítók és magyarországi lakájaik ellen küzdve, egyedül is folytatja a harcot Magyarország függetlenségéért. Vissza