Tanulmányok Budapest múltjából XXV.

Előszó

A Tanulmányok Budapest Múltjából - a Főváros által kiadott legpatinásabb és legrangosabb kiadványsorozat - jubileumi, 25. kötetét tartja kezében az olvasó.
Egykori megálmodói - köztük Sipőcz Jenő polgármester, Némethy Károly tanácsnok, Budó Jusztin főlevéltáros - évkönyvnek szánták a kiadványt, terveik maradéktalan megvalósulása esetén ez a mostani már a 64. kötet lenne a sorban.
A Tanulmányok Budapest Múltjából sorsa azonban híven tükrözi a főváros történetét, dicsőségét és nyomorúságát egyaránt. Az első tíz kötet még a szerkesztők tervei szerint valóban évkönyvként jelent meg, 1943 után azonban előbb a világháború, majd a kommunista diktatúra tette lehetetlenné a soron következő kötetek kiadását. Így hosszú szünet után a sorsfordítónak látszó 1956-os évben jelenhetett meg az újabb, a 11. kötet. Ezt követően rendszertelen időközökben láttak napvilágot a Tanulmányok; jó néhány közülük jelentősen hozzájárult a magyar történetírás fejlődéséhez. Vörös Károlynak Budapest legnagyobb dualizmuskori adófizetőjéről szóló három tanulmánya például nemcsak a hivatalos ideológia polgárellenességével szállt szembe, hanem valóságos iskolát teremtett a történészek ifjú generációjában.
A rendszerváltás sem hozott automatikusan radikális változást, a Tanulmányok sorsában, hiszem immár az előző kötet megjelenése óta is öt teljes év telt el.
Nagyon fontosnak tartom, hogy Budapest Főváros Levéltára és a Budapesti Történeti Múzeum elszánta magát a hagyomány következetes folytatására, és közös erőfeszítéssel megkisérli feltámasztani a sorozatot, méghozzá évkönyvként. Vissza