Tanulmányok Csongrád megye történetéből XXVI.

Előszó

A magyar történelemtudomány 1998-ban emlékezik meg a 20. századi magyar történetírás egyik legnagyobb hatású, széles látókörű, a történelem összes területét a politikatörténettől a társadalom-, a kultúr-, egyház- és tudománytörténetig egyaránt magas színvonalon művelő, iskolateremtő Mályusz Elemérről (1898-1989). A középkortól a huszadik századig szinte minden történelmi korszakkal elmélyülten foglalkozott. A történetírói pályára következetesen és tudatosan, már alsó- és középfokú tanulmányai során készült s olyan műveltségi alapokat szerzett a történettudományban részint tanárainak, részint rendkívüli tehetségének és azzal párosuló óriási munkabírásának, szinte az aszketikusságig vitt szorgalmának köszönhetően, hogy egyetemista korában már mindannak a tudásnak és ismeretanyagnak a birtokában volt, melyet tanulótársai csak az egyetemen kezdtek elsajátítani. Gimnáziumi tanárai és egyetemi professzorai kivétel nélkül elismeréssel s csodálattal adóztak kivételes képességeinek és céltudatosságának.
Minderről mindazoknak, akik abban a szerencsében részesülhettek, hogy nemcsak a történésznemzedékek számára alapművekként szolgáló tudós könyveiből, tanulmányaiból ismerték őt, hanem személyesen is hallhatták őt, beszélhettek, vitatkozhattak vele, egyértelműen meggyőződhettek. Közismert rigorózitása tudományos kérdésekben, tudományágának múzsája, Klió iránti határtalan tisztelete, az a körültekintő alaposság és precezitás, ahogy témáit kidolgozta, elméleteit, nézeteit az adott tárgyról megfogalmazta, mind-mind követendő példaként szolgálhat a jelen és a jövő történészgenerációi számára. Vissza