In memoriam Antall József

Fülszöveg

A szerző 1945-ben, a budapesti piarista gimnázium padjaiban ismerkedett meg Antall Józseffel. Akkor kötöttek egész életre szóló barátságot. Együtt vettek részt az 1956-os forradalomban és szabadságharcban, amelynek leverése után Tar nyugatra távozott, politikai üzenetet is víve magával. Ezzel belekeveredett a Bibó perbe, amelynek következtében az állambiztonsági hatóságok harminckét éven át figyelték Antal Józseffel fenntartott kapcsolatait. A könyv első része, a szerző visszaemlékezései, a személyes levelek és dokumentumok mellett a hatóságok titkos jelentéseiből is tartalmaz egy csokorra valót.
A második rész a rendszerváltás körülményeit tárja fel, amelyet Tar Pál Antal oldalán, majd kormányának washingtoni nagyköveteként, a miniszterelnök korai halála után az ő általa alapított Batthyány Alapítvány élén töltött. Kirajzolódik az első szabadon választott miniszterelnök kül- és belpolitikai felfogásának sok eleme, tevékenységének megannyi mozzanata, ugyanakkor a szerző a saját tevékenységéről is beszámol. Ezt a részt is levelek, dokumentumok és újságcikkek tarkítják, megvilágítva ennek az időszaknak a politikai hátterét és történéseit.
A harmadik rész a szerző vatikáni nagyköveti emlékeit foglalja magában, 1999-től 2002-ig. Helyet kapnak benne a Szentszék és a magyar állam közötti kapcsolatok, a római magyar egyházi és világi intézmények és érdekek, a jubileumi és millenniumi év eseményei és rendezvényei, a római kúria felépítésének és működésének bemutatása. És természetesen az Örök Város és Itália megannyi szépsége. De szó van a határon túli magyarok hitéletének problémáiról is, amelyeket mai napig nem sikerült megnyugtatóan rendezni. A szerző kitér a magyar boldoggá avatási perekre is, különös hangsúllyal a mártír bíboros-prímás, Mindszenty ügyére.
Tar Pál fényképekkel gazdagon illusztrált kötetével méltó emléket állít barátjának, aki örökre beírta nevét a magyar történelembe, egyben felemeli szavát a magyar közélet eldurvulása ellen is.

1931-ben születtem Gyulán. Középiskolai tanulmányaimat a szegedi piaristáknál kezdtem 1942-ben, majd 1945-ben a pesti piarista gimnáziumban folytattam. Annak államosítása után 1950-ben érettségiztem az Ady Endre gimnáziumban. 1951-53-ban Szikszóra voltam kitelepítve, majd figuránsként, később földmérőként dolgoztam a forradalom kitöréséig, amelyben részt vettem. 1957. február 2-án léptem át a jugoszláv határt és márciusban érkeztem Franciaországba mint politikai menekült. Párizsban folytattam egyetemi tanulmányaimat, ahol előbb az Académie Commerciale, majd az Institut d'Études Politiques diplomáját szereztem meg.
1961-ben kezdtem pályafutásomat egy bankban, amelyből később a Banque Nationale De Paris lett, Európa egyik legnagyobb pénzintézete. Párizs után Brüsszelben, Hong-kongban, Los Angelesben, és Houstonban dolgoztam, majd 1984-ben visszatértem a francia fővárosba, ahol 1991-ben mentem nyugdíjba, mint helyettes igazgató.
A rendszerváltást követően Antall József miniszterelnök személyes tanácsadója, (1990-91) majd washingtoni nagykövet lettem. (1991-94) A lemondásomat követő négy évet, 1994-98, a Batthyány Alapítvány elnökeként Budapesten töltöttem, majd az Orbán kormány megbízásából a Szentszék mellett képviseltem Magyarországot. (1999-2002) Vissza