Targallyak

Előszó

Élt egyszer a krimiai félszigeten egy jámbor fiatal orosz pópa, a kit Athanáznak hívtak, azokban az időkben, a mikor még a Krimet tatárfejedelmek kormányozták. Ezek gyakori hadjárataikban a szomszéd kozákokkal hol ellenségek, hol szövetséges társak voltak. Mikor ellenségek voltak, akkor rabságra hajtottak a kozák népből egy sereget, mikor meg szövetségesek lettek, akkor a rabjaikat szabadon bocsáták. A rab kozákoknak azonban megtetszett a krimi jó gyümölcstermő vidék, nem tértek vissza az ős pusztáikra, ott települtek le, föld volt hozzá elég; s egészen meg voltak elégedve a sorsukkal. Több falujok volt már, úgy, hogy archimandritát is választottak; egy ilyen falunak (a minek a nevét Dobropolnak jegyezték fel), volt a pópája Athanáz, a ki még akkor fiatal, harmincz éves legény volt: fogadott fia az archimandritának, Nestornak, a ki a leányát is neki adta feleségül, a derék jó Helenkát.
Athanáz a legboldogabb ember volt a kerek földön; mindene volt, a mit csak szem, száj és szív megkiván. Háza, ha csak fából volt is, de különb minden palotánál; mert ez a fa-ház tele volt boldogsággal, a palota pedig tele van nyugtalansággal, aggodalommal, irigységgel és búbánattal. Kis kertjében a háza mögött mindenféle gyümölcs termett, a minek a tatárok már abban az időben is nagy mívelői voltak, azoktól eltanulta a kertészséget s az volt egész szenvedélye, gyönyörűsége... Vissza