Üresre töltve

Tartalom

,,Ha tudni akarod, milyen az élet, amikor nem te vagy a csúcsintelligencia, kérdezz meg egy
csirkét!" - Geoffrey Hinton, a mesterséges intelligencia Nobel-díjas kutatója

Ahhoz, hogy az ember vadidegen terepre merészkedjen, el kell hinnie, hogy nincsenek ott
szörnyek, nem fogják bántani, semmi rossz nem történhet. Amikor az internet elindult, mind
elhittük, hogy ez így lesz: felruháztuk pozitív tulajdonságokkal, hittünk benne, hogy csak a
javunkat szolgálja. Pedig jobban is vigyázhattunk volna vele.
Algoritmusok gondoskodnak az érzelmi állapotunkról: társalognak velünk, szeretnek
bennünket, ha magányosnak érezzük magunkat, és azonnal válaszolnak bármely kérdésünkre.
Azt is elhittük, hogy felgyorsulunk, ám a megdöbbentően élethű deep fake fotók és videók
világában akkor is nehéz lassítani, amikor már rosszul érezzük magunkat a sebességtől.
Hiszen a technológia segít nekünk, tanácsot ad, szempontokat elemez, és jóval okosabb
nálunk. Ám ha ilyen mértékben beengedjük az életünkbe, a digitális örömszerzés váratlanul
analóg depresszióval társulhat, mert az emberi személyiséget nem lehet csak úgy lekapcsolni.
Szükségünk van magánéletre, társas kapcsolatokra, érzelmekre, saját előállítású érzelmi
biztonságra. Nagyon nagy árat fizetünk azzal, hogy mindezt feláldozzuk a mesterséges
intimitásért. Miközben azt halljuk, mennyire fontos a mentális és érzelmi jóllét, úgy tűnik,
valamit ki kellene találnunk, hogy a valóságot, az életünket még szeretni tudjuk.
A ChatGPT képes érzelmi köteléket alkotni, miközben semmilyen érzelem nincs benne.
És mégis százmilliók bombázzák olyan érzelmi kérdésekkel, amelyekre embertől kellene
választ kapni.
De miért hiszünk inkább egy alkalmazásnak, mint a szeretteinknek vagy önmagunknak?
Megannyi kérdés, amikre ez a könyv igyekszik válaszokat találni. Hiszen ha megértjük ezt a
korszakot, és benne saját és szeretteink érzelmeit, akkor nem fogunk sodródni az
eseményekkel. Bízzunk végre önmagunk döntéseiben!

Témakörök