Szellemi hanyatlás időskorban

Fülszöveg

A XX. század kiemelkedő pszichiátere, Nyírő Gyula írta 1961-ben: "Az öregkor az az állapot, amit mindenki meg szeretne érni, s amitől mégis mindenki retteg, holott fiziológiás körülmények között nem ró semmiféle szenvedést az emberre."
Félünk a betegségektől, de kiváltképp attól, hogy saját énünkkel és környezetünkkel a kapcsolatot, személyes emlékeinket elveszítjük. Nincs olyan kór, mely csak idős korban fordulna elő, bizonyos típusú panaszok, tünetek, vagy betegségek azonban igen gyakorivá válnak a haladottabb életkorra. Ezek közül is kiemelkedik a szellemi hanyatlás (demencia) tünetcsoportja, melyet amerikai kutatók már az 1970-es évek elején, mint "lappangó járványt" emlegettek, és azt vélelmezték, hogy ez a szindróma a múlt század utolsó és a XXI. század első évtizede legnagyobb népegészségügyi problémája lesz.
Az időseket számos előítélet sújtja. Ezek között a talán legkárosabb az, mely a betegségekkel azonosítja az öregedés egyébként élettani folyamatát. Már elöljáróban is nagyon fontos kiemelni, hogy a szellemi hanyatlás nem része az élettani idősödés folyamatának, hátterében mindig okot (betegséget) kell keresni! A határt persze sokszor nem könnyű meghúzni: nem szívderítő élethelyzet éppúgy eredményezheti a csendesebb, visszahúzódóbb magatartást, mint ahogy ez lehet rejtett depresszió, vagy akár külsőleg jól palástolt szellemi hanyatlás megnyilvánulása is." Vissza