A madarak

Fülszöveg

Szalonka húz a ház felett...
Ezzel kezdődik ez a háromszögtörténet. Két férfi és egy nő vívódik, szenved és szeret valahol a norvégiai hegyek között. Csakhogy a nőnek, a negyvenéves Hegének öccse az egyik férfi, a Balgának mondott Mattis. Testvérszerelem? Ki tudja, mi él Mattisban? Talán maga sem, csak állati félelem gyötri, hogy Jörgen, a másik partról jött favágó, elviszi tőle Hegét.
Tarjei Vesaas, a nagy norvég író, az emberi magányról írt megrendítő prózakölteményt. Hőse egyfajta Peer Gynt: az álmok lovagja, aki apró, nevetségesen egyszerű és köznapi epizódokat nagyít sorsdöntő történetekké. Váratlanul szalonka húz el a ház felett: Mattis tompa lelkében szépséges nővé bimbózik. Két fürdőző lánnyal találkozik, s beevez velük a kikötőbe: világverő hősnek képzeli magát. Munkátlan életében döntő fordulat, hogy révészkedni kezd: utasa nincs, mégis úgy képzeli, az övé a legfontosabb munka a világon. Illetve egyetlen utasa akad: éppen Jörgen, aki el akarja tőle venni Hegét. Hegét, ezt a mitikus ősanyát, aki kenyeret ad öccsének, s most bús öreglányságában kapva kap a férfin, és megfeledkezik öccséről.
S ekkor Mattis, akinek harminchét esztendeje örök harc volt az okos, éles eszű emberekkel - legfőképpen a nővér-anya-kenyéradó-babusgató-zsörtölődő Hegével, az egyetlen emberrel, akihez valami fűzi - , okossá, éles eszűvé magasodik: próbára teszi Hegét, Jörgent, a mély vizeket és a végtelen eget.
Szalonka húz a víz felett: a sikoltó madár az egyetlen szemtanúja az őrült kihívásnak, amelyet az okos, éles eszű emberek öngyilkosságának neveznének, de Mattis gondolatvilágában nagyszerű próbatétel. Vissza