Tarka képek

Előszó

Részlet a könyvből:
Egy garcon karácsonya

Andor a társadalom egyik legszükségesebb fajához tartozott; azon könnyüvérű, anyagi előnyökkel mindenkép megáldott osztályhoz, melynek főcélja mulatni és mulattatni. Pedáns nemzetgazdák "improduktiv"-nak rágalmazzák ez osztályt s képesek tőle a létezési jogot egyenesen megtagadni. De hát kikből telnének ki a házasodni nem készülő udvarlók, kik adnák a hangot a társadalomban, kik terjesztenék a jó izlést - no meg a rossz erkölcsöket -; kik tartanák fenn párbajaik által e prózai korban a lovagias szellemet, s kik vigasztalnák az unatkozott férjes asszonyokat, ha nem azon elkényeztetett gyermekei a sorsnak, kiknek azon szerencsés természetök van, hogy tudnak a felszínen uszni?
Andor már tíz év óta uszott a felszínen. Csak egyszer szállt alá mélyebbre, oda, hol a sziv lakik s az érzelmek teremnek; azt is megbánta. Csakhamar felül került ismét, és "divatba jött". Volt minden saisonban legalább egy párbaja s két viszonya. A telet Pesten, a nyarat falun, külföldön és fürdőn töltötte, mint ezt a bon-ton megkivánja. Élt gondtalanul és gondolat nélkül egy napról a másikra; nem mintha nem tudott volna gondolkozni, de a sok mulatságtól nem volt rá ideje. Nappal olvasott, látogatott; este mulatott és udvarolt; s miután a magábaszállásnak leginkább kedvez a napnak azon szaka, melyben az emberiség a lámpa világához folyamodik, ő sohsem szállhatott magába, mert nem volt estéje, melyet egyedül töltött volna... Vissza