Vallástörténet - keresztény szemmel

Előszó

Ma a vallástörténet nem tekinti elsőrendű feladatának az egyvonalú, lineáris történeti fejlődés követését. Mai ismereteink szerint ez nem is volna lehetséges, már az őskorban is különböző irányok alakulnak, egy időben, vagy jelentős kronológiai eltéréssel. Nem elégíti ki az olvasót az elkülönített jelenetek, mintegy madártávlatból szemlélt pillanatfelvételek sorozatának bemutatása, mint azt jó néhány magazin és album teszi.
Fontosabb a vallások szerkezetének, összefüggéseinek kutatása. Így tárulhat fel a leírásokban a vallásos hit, hiedelmek és rítusok rejtett összhangja: "una religio in diversis ritibus." (Cusanus: egy vallásosság különböző szertartásokban). A terepen kutató természetesen jobban ismeri a részleteket, mint az, aki az etnográfia szakszerű forrásaiból állítja össze szintézisét. Ezt a munkát nem lexikonnak vagy szótárnak szántam, hanem annak, hogy mint rendezett körképet vegye kezébe az érdeklődő vagy a kutató.
Katolikus teológusként úgy láttam, hogy a magam hitének talaján állva elkerülhetem a vitatkozást és értelmetlen kritikát. Az igazi katolicitás mindenki hitét rokonszenvvel nézi. Eleven benne az a merészség, hogy minden utat integráljon egyetlen, mindent átfogó, értelmet kereső hitben.
Azt remélem, hogy munkám bizonyos visszhangot kelt, sőt, talán némelyek világosabban látják és érzik általa az igazi, tiszta vallásosságot, a "szent" vonzó és mégis mérhetetlen tiszteletet keltő erejét, megkülönböztetve a hamisítványoktól. A "sacrum", a tárgyi-történeti adottságokban is tükröződő szentség kritikát, vagyis helyes különböztetést kíván. Munkám számos alapos és megbízható forrás alapján készült, mégsem tekintem teljesnek. A tudományos észrevételek csak segíthetik a magam vagy utódaim gondolkodását. Vissza