Társadalompolitika - Szociálpolitika

Fülszöveg

Szigorú rend uralkodik a természetben, valamint összefüggés van a társadalmi jelenségek, történések között, melyek megismerése biztosít egyre táguló fejlődési lehetőségeket mind társadalmi, mind egyéni szinten.
A természeti jelenségek törvényszerűségeinek ismeretéből fakad az élettér alakításának lehetősége, épített környezetünk egyre növekvő színvonala. A Föld elviseli a nádkunyhóban lakó kis embercsoportokat éppúgy, mint a megapoliszokba zsúfolódó több tízmilliós tömegeket, ha megtanulnak a maguk szintjén élni a természettel.
Az egyes társadalmi rendszerek kialakulása és fejlődése nem spontán folyamat, ebben is működnek a törvényszerűségek. Az egyének és a különböző szintű közösségcsoportok közti kapcsolatrendszer egyszerre biztosít lehetőséget és szabja meg a cselekvési korlátokat. Az emberi együttélés történelmileg kialakult normái iránytűként és térképként szolgálva igazítanak el bennünket részben kijelölt, részben választott utunkon. Jól felfogható érdekünk tehát megismerni azokat és alkalmazkodni hozzájuk, hogy minél kisebb ellenállásba ütközve boldogulhassunk.
A sors, habár gyakran tartogat szerencsés vagy akár tragikus fordulatokat, alapjában mégsem véletlen - alakulásában valahol benne van az egyén is, a közösség is, a nemzet is. A társadalmat áthatja az egymásra utaltság, és az ebből következő egymással való törődés szükségessége. Senki sem kíván rossz sorsot magának, nem óhajtja a megaláztatást, a nélkülözést, mégis számosan jutnak erre, vagy juttatják saját gyermeküket, sőt társadalmi szintre kiterjesztve követő generációjukat bele.
Léteznek individuális különbségek, amelyek tehetségesebbekre és nehezebben tájékozódókra, segítésre szorulókra osztják valamennyi közösség tagjait. A társadalom jövője, fejlődése múlik azon, hogy kellő mértékben segíti-e tehetségek kibontakozását, amely egyaránt érdeke és kötelessége mind az azzal megáldottaknak, mind a teljes társadalomnak. A tehetségesebbek feladata viszont gondoskodni a rászorulókról. Nem vezethet jóra, ha az egyes társadalmi pozíciók nem a tehetség, képzettség, alkalmasság alapján nyerhetők-e el, és a legtehetségesebbek rendszerré formálódva hagyják el az őket kinevelő országukat. Nagy baja az is a társadalomnak, ha a kiszolgáltatott helyzettel való visszaélés polgárjogot nyerhet benne. Az egészséges társadalomban egyéni szinten egyensúlyi állapotban kell lennie a kötelességeknek és a jogoknak, a társadalmi hasznosságnak és az erkölcsi anyagi elismertség-nek, azaz általános megelégedettségre van szükség. Társadalmi szinten pedig együtt kell érvényesülnie az arányosság, a méltányosság, a kölcsönösség és a szolidaritás elveinek.
A könyv célja, hogy összefüggést mutasson a társadalmi jelenségek között, feltárja a szociálpolitikai gondoskodás helyét, szerepét, lehetőségeit és kötöttségit, egyúttal segítse is az olvasót az eligazodásban, egyéni életének jobbá, társadalmi létezésének tudatosabbá tételében. Vissza