Társasmonológ (dedikált példány)

Fülszöveg

"Mikor vagyok én - inkább én? Ha föltárom, vagy ha elrejtem magam? Hiszen az is én vagyok, aki föltár, s az is én, aki eltitkol." ... "Az ember még nem viselt ruhát, amikor maszkot már igen." ... "A modern művészet: meztelen test fölé csatolt maszk, kitakart ember arcának felöltöztetése, titkainak megőrzése a ruhával levethető szemérem elvesztése után."
A Társasmonológ első versciklusának, a Berda-liturgiák-nak prózában írt Közbeszólás-ában olvashatjuk a fenti mondatokat.
Rákos Sándor új kötetének versei éppúgy rokonságot tartanak archaikus-"primitív" népek és kultúrák maszkos szertartásaival, mint a modern művészet alakváltó törekvéseivel, a XX. századi ember bonyolult belső életének az Énből kilépő játékaival.
"Az arcunk is álarc - s arc az álarcunk is." - A kötet arról győz meg bennünket, hogy Rákos Sándor hol Catullus, hol Berda, hol Dosztojevszkij, hol meg Balassi, Csokonai, Berzsenyi, Ady, Szabó Lőrinc és mások arca mögül legszemélyesebb örömeiről-fájdalmairól vall. A fölidézett arc a megtévesztésig hiteles, s maszk-voltáról és a mögötte rejtőző másik arcról néha csak egy titokzatos többletmosoly vagy a "szem mögötti szemből" előszivárgó könny árulkodik.
A Társasmonológ ciklusai szervesen nőnek ki egymásból, mint egy (előttünk alakuló, lírai) dráma felvonásai és jelenetei. Éppen ezért különböző rétegeire figyelő szemmel, egyvégtében olvasandó.
S aki olvassa, nemcsak lírát és drámát, hanem - több értelemben - önéletrajzot is olvas. Vissza