Előszó
Részlet:
I. AFFÉR AZ ÓCEÁNJÁRÓN
— Magnifique! — tört ki halkan a szó de Coude grófnéból.
— Szólt valamit? — kérdezte a gróf, fiatal felesége felé fordulva. — Mi gyönyörű? — És a gróf széjjelnézett, felesége bámulatának tárgyát kutatva.
— Ó, semmi, semmi, drágám! — felelte a grófné, és amúgy is piros arca még mélyebben elpirult. — Csak eszembe jutott, hogy milyen bámulatosak azok a felhőkarcolók, amint ott New Yorkban nevezik őket. — És a szép grófné kényelmesebben elhelyezkedett fekvőszékében, s újra felvette a képeslapot, amelyet ama bizonyos ,,semmi" miatt ejtett le az imént.
Férje újra elmerült könyvében, de nem minden csodálkozás nélkül, hogy felesége most egyszerre bámulatot érez ugyanazon épületek iránt, amelyeket három nap előtt New Yorkban rémeseknek bélyegzett.
De a gróf hamarosan letette a könyvet. — Nagyon unalmas ez, Olga, azt hiszem, legjobb lesz, ha felkutatok egypár embert, akik szinten unatkoznak, talán elegen leszünk egy kártyapartihoz.
— Kedves barátom, maga nem valami udvarias, de megbocsátok, mivel én is éppen úgy unatkozom. Hát csak menjen a maga kiállhatatlan kártyáihoz!
Mikor férje eltávozott, az asszony lopva egy magas fiatalember alakját figyelte, aki kényelmesen nyújtózkodott egy közeli széken,
— Magnifique! — suttogta még egyszer.
Olga, de Coude grófné, húszéves volt, a férje pedig negyven. Nagyon hűséges, tisztességes feleség volt ugyan, de minthogy férje megválasztásában semmi része ,se volt, aligha valószínűtlen feltevés, hogy nem volt őrülten és szenvedélyesen szerelmes abba, akit a sors és főúri orosz apja szemeltek ki a számára. És azért, hogy egy gyönyörű idegen férfi láttára ilyen tetszésnyilvánításra fakadt,
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal