Tattoo magazin 2008. január

Előszó

Részlet:
Az utóbbi időben olvasóink kedvéért egyre gyakrabban és egyre mélyebben nyúltunk bele feneketlen bűvészkalapunkba, hogy onnan olyan tengerentúli művészekkel készült aktuális riportokat húzzunk elő, melyek szereplői a maguk módján mind nagy hatást gyakoroltak az elmúlt tizenöt év észak-amerikai tetoválására, és ezzel közvetve a változó európai trendekre is. Legújabb kiszemeltünk Craig Driscoll, aki modern felfogásával és meglepő technikai megoldásaival magától értetődően vált a soron következő fejezetté az illusztris tetoválók névsorában. Története azt bizonyítja, hogy senki sem születik tetoválónak és minden életpályának megvannak a kikerülhetetlen fordulópontjai, amikor a megfelelő döntés és a helyes út kiválasztása legalább annyira fontos, mint a megkérdőjelezhetetlen tehetség. Craig a '90-es évek közepén még egy torontói kisállat-kereskedésben volt eladó, de egy tetoválómagazinban látott riport örökre megváltoztatta az életét. Döntött és tetováló lett. Méghozzá a legjobbak közül való, ahogy azt a munkáiról készült fotók is bizonyítják.
Gyakran felmerül az a kérdés is, hogy itthon miért nincsenek olyan tetovált modell-lányok, mint Xanadol, aki a januári címlapunkon pózol. Nos a válasz meglehetősen egyszerű, hazánk lélekszáma nagyjából az USA nyolcadik (Michigan - 9 938 444 fő) legnépesebb tagállamának felel meg ezen a téren, és nekik még ott van 49 másik állam... Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy Amerikában a legtöbb városban nem akkor vált akadálymentessé az út a tetoválóművészek fantáziája előtt, amikor Magyarországon, hanem már sokkal-sokkal korábban. Így természetes jelenség, hogy míg a tengerentúlon egy tetoválórendezvényen hemzsegnek a Xanadol-féle extrém modellek, akik direkt erre a témára szakosodtak, nálunk éppen csak mostanában van kibontakozóban ez a fajta életstílus. Reméljük, hamarosan meg is lehet élni majd belőle. Vissza