Távbeszélőtechnika I.

Előszó

A távbeszélőtechnika helyzete sok tekintetben eltér a híradástechnika egyéb ágaitól. A szokványos híradóberendezések közül talán a távbeszélőközpontok kifejlesztése és gyártása igényli a legnagyobb arányú műszaki előkészítést és szervezettséget, a műszakiak létszámának a fizikai dolgozókéhoz való aránya talán itt a legnagyobb. Az iparág által megkívánt nagy szellemi tőke és hosszú tapasztalat szükségessége az egyik oka annak, hogy csak néhány nagy vállalat foglalkozik nagy távbeszélőberendezések gyártásával. Ezeknek monopolhelyzetük révén nem érdekük, hogy a berendezések önálló tervezésének, illetőleg fejlesztésének tudományát közkinccsé tegyék.
A fentiekből ered, hogy a távbeszélőtechnika számos kérdését az irodalomban máig sem tárgyalták olyan szinten, ahogy azt az önálló fejlesztésre törekvő mérnök igényelné. Az irodalomnak ez a hézagossága természetesen igen megnehezítette a könyvírás munkáját. Több kérdést a könyv megírásakor kellett először kidolgozni, hogy a teljesség meglegyen, nem is beszélve azokról a nehézségekről, amelyeket a különféle szintű és felfogású cikkek eredményeinek egységes könyvvé való olvasztásakor kellett leküzdeni. De a didaktikai feladatok sem voltak kisebbek. Mit vegyünk fel az anyagba, és azt mely szempontok alapján milyen részletességgel tárgyaljuk. A műegyetemi szakosítás végrehajtása óta eltelt kilenc esztendő folyamán szerzett tapasztalat birtokában azonban már kevésbé tartunk attól, hogy rossz irányban haladunk. Röviden vázolni kívánom ezzel kapcsolatos megfontolásainkat. Vissza