Távközlési Tezaurusz

Előszó

A szakirodalmi információk iránti igények sokrétűek. Ezért az ilyen információkat hordozó dokumentumokat úgy kell tárolni, hogy az adott igénynek megfelelők könnyen kiválaszthatók legyenek közülük. Ehhez egyfelől fel kell tárni a dokumentumok tartalmát, másfelől pontosan kell megfogalmazni az információigényt. Ebben segítenek a különböző ismeretágak információkereső szaktezauruszai, így a Távközlési tezaurusz is (melynek terminológiailag ellenőrzött szókincse megfelel azoknak a követelményeknek, melyeket az MSZ 3418-1987 szabvány a tezauruszokkal szemben támaszt).
Valamely dokumentum tartalmának feltárása azoknak a jellemző szavaknak a megválasztását jelenti, amelyekkel tömören lehet elmondani, hogy miről szól az illető dokumentum. Ezt röviden indexelésnek szokás nevezni (hasonló értelmű más kifejezések: tárgyszavazás, osztályozás, szakozás). A szelektív információszolgáltatás azon alapul, hogy a dokumentumok (és lelőhelyük) pontos azonosítására szolgáló adatokon kívül a tartalmukra jellemző indexeket is tárolják (az ún. dokumentumleírásokban).
Az információkereső rendszerek az alkalmas módon tárolt dokumentumleírások közül gyorsan kiválasztják azokat, amelyekhez adott index(ek) van(nak) rendelve. A keresés akkor lesz eredményes, ha az információigény leírásához használt szavakat ugyanazok közül választják, mint az indexeket. Ezt a fajta egységet segíti a tezaurusz azzal, hogy nem csupán összegyűjtve tartalmazza az adott ismeretág fontos fogalmait, hanem jelentésbeli (szemantikai) kapcsolataikat is megmutatja. Vissza