Távlat a történethez

Fülszöveg

A József-Attila díjas Orbán Ottó a negyvenes éveihez közeledő korosztály egyik legtehetségesebb és bizonnyal egyik legsokoldalúbb költője, aki a legkülönfélébb irányzatok és stílusok összeötvözésével kísérletezik. Válogatott kötete, a Szegénynek lenni 1974-ben jelent meg, ennek érzékletes és remek versei már igazolták vállalkozását, kiderült, hogy egységes és hiteles világot teremtett ezekből a látszólag ellentétes indíttatású kísérletekből.
Legújabb kötete ezt a költői világot építi és tágítja tovább. Megtalálhatók benne hiánytalanul összes költői fogásai. Az érzékenység minden irányban kinyújtott csápjai itt is az ősök, a példaképek felé fordulnak először, de aztán a mai költészet különböző útjait, az avantgarde zsákutcáit is végigtapogatják. Egy mindenre kíváncsi és mindenre választ kereső tudat nyilatkozik meg a kötet lapjain, fanyar iróniával utasítva el magától a nyilvánvaló túlzásokat. Orbán Ottót azonban nemcsak a költő szemléletek és stílusok változékonysága, más szóval nemcsak a szakma fennkölt belügyei foglalkoztatják. És nemcsak a személyes lét útvesztői, mindig tragikus alapkérdései. Ellentmondásos korunk eseményeivel, fölháborító gaztetteivel is szembenéz, és a humánum nevében tiltakozik, állást foglal és ítélkezik; többnyire úgy, hogy groteszk és fájdalmas objektivitás mögé rejti el fölháborodását vagy megdöbbenését.
A kötet több szólamú versei kiegészítik és erősítik egymást, és ugyanakkor egy minden részletében izgalmas, érett költészet összetevőivé válnak. Vissza