Távlatok 1995/1-6.

Fülszöveg

1. szám
"Kedves testvéreim, akik testben vagy lélekben szenvedtek, azt kívánom nektek: ismerjétek fel Isten hívását: Ő szenvedésetek felajánlása révén a béke hírnökeivé szeretne tenni benneteket. Nem könnyű megfelelni egy ilyen felszólításnak. Tekintsetek mindig bizalommal Jézusra, a "szenvedő szolgára", és tőle kérjetek erőt ahhoz, hogy kínjaitokat ajándékká tudjátok változtatni. Hallgassátok hittel az ő szavait, amelyek mindenkihez szólnak: "Jőjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítelek titeket..." (A pápa üzenete a Betegek Világnapjára)
2. szám
"Különösen a szerzetesnőknek mondunk köszönetet. Krisztusnak való teljes önátadásuk, Isten dicséretében, imádásban és a világért való közbenjárásban eltöltött életük az egyház szentségéről tesz tanúbizonyságot. Szolgálatuk pedig, melyet Isten népe és a társadalom számára az evangelizálás különféle területein - lelkipásztori munka, nevelés, a betegek, a szegények, a elhagyatottak gondozása - végeznek, az egyház anyai arculatát tárja elénk. A szerzetesnőknek nagyobb részt kell vállalniuk az egyház tanácskozásaiban és döntéshozatalaiban az adott helyzetnek megfelelően. Aktív részvételük a szinóduson gazdagította elmélkedéseinket a megszentelt életről, különösen pedig a szerzetesnők méltóságáról és az egyház küldetésében vállalt együttműködésükről.
A megkülönböztetett szeretet szavaival fordulunk a megszentelt élet intézményeinek idős és meggyengült tagjaihoz. Évtizedeken át nagylelkűen fektettétek be erőiteket. Most, hogy megtapasztaljátok az évek súlyát és az öregkor szenvedéseit, értékes apostolkodást gyakoroltok." (Szinódusi üzenet a megszentelt életről)
3-4. szám
"A katolikus egyház a II. vatikáni zsinattal visszafordíthatatlan módon elkötelezte magát, hogy az ökumenikus keresés útját járja; így hallgatja az Úr Lelkét, aki megtanítja arra, hogy hogyan olvassa az idők jeleit. Azok a tapasztalatok, amelyeket ezekben az években megélt és továbbra is megél, még mélyebben megvilágítják önazonosságát és történelmi küldetését illetően. A katolikus egyház elismeri és megvallja gyermekei gyengeségeit, tudva azt, hogy bűneik megannyi árulást és akadályt jelentenek az Üdvözítő szándékának megvalósításában. Minthogy állandóan hallja a hívást az evangéliumi megújulásra, szüntelenül bűnbánatot tart. Ugyanakkor azonban még jobban elismeri és magasztalja az Úr hatalmát, aki a szentség ajándékával halmozta el egyházát; saját szenvedéséhez és feltámadásához vonzza és alakítja." (II. János Pál: Út unum sint. 3.)
5. szám
"Ne féljünk a jövőtől! Ne féljünk az embertől!
Minden egyes személy annak a képmására és hasonlatosságára van teremtve. Aki minden létező eredete. Rendelkezünk a tudás és az erény képességével. Ezekkel az adományokkal és Isten kegyelmének segítségével a most elkövetkező évszázadban és a következő évezred számára az emberi személyhez méltó civilizációt építhetünk: a szabadság igazi kultúráját. Meg tudjuk ezt tenni, és meg is kell tennünk! És ezen fáradozva tudatára ébredünk annak, hogy századunk könnyei az emberi szellem új tavaszának terepét készítették elő." (II. János Pál pápa beszéde az ENSZ New York-i székházában 1995. október 5-én. - Záró szakasz)
6. szám
"A zsinat ráirányította figyelmünket a világiak értékes és egyedülálló szerepére, amit az Egyház növekedése érdekében betöltenek: "A világiak apostoli tevékenysége részesedés magának az Egyháznak üdvözítő küldetésében, erre azt apostolkodásra maga az Úr rendeli őket a keresztséggel és a bérmálással... A világiaknak főképpen az a feladat jut, hogy jelenlévővé és tevékennyé tegyék az Egyházat azokon a helyeken, és olyan körülmények között, ahol csak általuk lehet az Egyház a föld sója." (Lumen gentium, 33) A zsinatnak ez a tanítása minden hívővel érzékeltetni akarja hivatásuk nagyságát: nekik is a kötelességük, hogy Krisztus tanítványaivá tegyék a környezetükben élő embereket (...) Az együttműködés különböző formái között van néhány, amely sajátos világi illetékességet feltételez, mint például azok, amelyek az apostoli munka anyagi és szervezési feladataival kapcsolatosak. Nem jó, hogyha ezek elvonják a papság erőit. De vannak még más tevékenységek is, mint például bizonyos szentségek és szentelmények kiszolgáltatása, betegek és gyermekek gondozása, biblia- és imacsoportok szervezése. Ezeket nyugodtan olyan világi férfiak és nők gondjaira lehet bízni, akik erre önként, megfelelően felkészülve vállalkoznak." (II. János Pál a világiak szerepéről A magyar püspöki karhoz Budapesten) Vissza