Tázlár krónikája

Előszó

A múlt és a történelem, az utókor útbaigazítója. A múlt tisztázására mindenkor szükség van ahhoz, hogy annak hibáiból tanuljunk, és erényeire alapozni tudjunk. Hamis múltra nem lehet jövőt építeni. Ezért lenne jó, ha sok embert jellemezne a történelem iránti érdeklődés. A közös múlt, a közös eredet olyan összekötő kapocs, amely az embereket összetartja, vészhelyzetben egységessé teszi.
Ez a felismerés erősödött föl bennem,amikor a "Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye adattára" a kezembe került 1985-ben, melyben először olvastam Tázlár múltjáról nyomtatásban. Hamar rájöttem, hogy idáig szinte semmit nem tudtam szülőfalum múltjáról, amit hallottam az is hamis volt. Először idős embereket kérdeztem meg, amit mondtak feljegyeztem, de sok volt az ellentmondás. A környező települések helytörténeti írásait is tanulmányoztam, elvéltári kutatásokba is kezdtem, egyszóval hobbimmá vált a múlt kutatása. A rengeteg adat birtokában, akarva - akaratlan, községünk helytörténeti szakértője lettem. Ezidőben dr. Juhász Antal néprajzkutató, szegedi egyetemi tanár (akinek írásaira a későbbiek folyamán gyakran hivatkozom) adatokat gyűjtött Tázláron a község benépesedésének történetéhez. Engem is felkeresett, a találkozásból barátság lett. Ez fordulatot jelentett számomra, ettől kezdve célirányosabbak, szakszerűbbek lettek a kutatásaim. Döntően ennek köszönhető, hogy ez a könyv nyomtatásban megjelenhet. Vissza