Te-leírt világ

Előszó

Ez a kötet azoknak a fiatal alkotóknak a bemutatására vállakozik, akik az utóbbi két-három évben közölték első munkáikat, s azóta többé-kevésbé rendszeresen publikálnak napilapunk kulturális mellékletében, hetilapjaink irodalmi rovataiban és folyóiratainkban, akik ugyan még pályakezdő költők, de tollforgatóknak mégsem tarthatjuk már őket. Nevük mostanra ismerősen csenghet az olvasók fülében. Mégpedig nemcsak megjelentetett írásaik számának következtében.
Közülük a legfiatalabb 1968-ban, a legidősebb pedig 1959-ben született. Életkoruk alapján joggal tekinthetjük őket most induló költőknek, ugyanakkor bízvást elvárhatnánk, hogy verseikben könnyűszerrel felfedezzük az ugyanazon nemzedékhez való tartozás egyértelmű jeleit is. Annál is inkább, mert verseikben találhatunk közös vonásokat. Mindenekelőtt az írásaikkal közvetített életérzések és megverselt közérzetük tekintetében rokoníthatjuk őket. Egyfajta létidegenség lengi be ezeket a verseket, azt variálják a kitaszítottságérzés szenvedélyes átélésétől a világgal való szembenállás racionális konstatálásáig. Nem a boldogság, hanem a szenvedés pillanatai ezek, amelyek néha a világfájdalmas énsajnáltatás pózától sem mentesen a lelki harmóniára való képtelenséget idézik meg, vagy éppen a költői szerepből eredő másság váltja ki őket. A helykeresés kételyekkel teli próbálkozásait szólaltatják meg a megtalálás ígérete nélkül. Vissza