Tea, kávé és a többiek

Előszó

Napjainkban nem egy olyan betegség terjedéséről tudunk, amely az életmóddal hozható közvetlen kapcsolatba. A kedvezőtlen, egészségtelen életvitel számtalan betegség forrása, azaz nem a kórokozók, véletlenszerű baleseti hatások az elsődleges kiváltói. A Párt Politikai Bizottsága 1979. szeptember 14. határozatában az egészségtelen életmódból származó betegségek jelentős terjedését társadalmi gondként jellemezte. Az így jellemzett betegségek mögött a helytelen emberi magatartás, egészséget veszélyeztető viselkedés áll.
Az egészségügyi ellátás, a fokozatos fejlődése ellenére sem képes az ilyen fajta megbetegedéseket megfékezni, mert azokban az egyes személyek egyéni viselkedése, elhatározása, döntése játssza a főszerepet. Az egészségtelen életmód legfőbb összetevői azok a szokások (szokáscselekvések), amelyekhez az egyes emberek sok szállal kötődnek, amelyek már-már a belső szükséglet igényével lépnek fel. Az egészségügy éppen ezért küzd az egészségre káros szenvedélyek: az alkoholizmus, a dohányzás, az indokolatlan és túlzott mértékű gyógyszerfogyasztás ellen oly nagy erővel - de viszonylag kisebb eredménnyel.
Ebben a küzdelemben kezdetben ügyet sem vetettünk a kávéfogyasztásra, sőt javallataink abba az irányba befolyásolták a lakosságot, hogy az egészségre, a fittségre, a hangulatra jótékony hatása van, hogy a betegségek többségében sem kontraindikált (megfelelő határokon belül). Időközben azonban az egy főre jutó kávéfogyasztás 3 kg-ra emelkedett. Ez a statisztikai átlag a csecsemőtől az aggastyánig veszi számításba a kávéfogyasztást, ami azt jelzi, hogy a lakosság jelentős része ennél lényegesen több kávét iszik meg. Vizsgálati adataink szerint ma már a napi 3-4 csésze kávé átlagos a hazai fogyasztásban. Ismerve a kávéban levő biokémiai anyagok hatásmechanizmusát, ezt a nagymennyiségű kávéfogyasztást már rizikótényezőnek kell tekintetünk. Vissza