Mosolyt lopok arcotokra

Fülszöveg

"Ez a XX. század annyi bűnt követet el az emberiség ellen... vagy tán fordítva, hogy nagy isteni kegy kellene a feloldozáshoz. Két világháborúban ölték rakásra egymást olyanok, akiknek semmi bajuk nem volt egymással. Népek aláztattak meg, országok lettek "országocskák", forradalom, ellenforradalom, diktátorbukások, robbantgatások, hogy csak a "javát" említsem. De Isten irgalmas volt a századhoz, mert megadta az 1923. év novemberének 17. napját, mely napon felsírt az Öregmajorban este hét órakor - azóta harangoznak ilyen időben a templomokban - a Krécsi Miki, a "Kremó", Mélykút és az egész emberiség öröme, büszkesége és gyönyörűsége meg mindene (...)"
"(...) Új, meg új nóta következett. Szórtuk Pista bátyámmal a magyarnóta szépséges virágait szerteszéjjel: "Jaj, de sokat arattam a nyáron..." - és ringott, hullámzott előttünk az aranykalászos végtelen, tele búzavirággal meg pipaccsal - "Hullámzik a búzatenger, de kevés a boldog ember..." (...) Örült, nevetett minden pici porcikája, kacagott, sikongott, és mi fölnőttek a boldogságtól, az örömtől sírva nevettünk. A mi lányunkkal nem lehetett bírni, biztosan nemcsak a kis Jézus szállt le közénk, hanem a Szentlélek is látogatást tett akkor a Karácsonfánál, hogy szeretetben összefogja a ház lakóit, hogy megálda azt a csöppséget, aki anyja karján örült a Karácsonynak, a szeretet ünnepének." Vissza