Előszó
Részlet a könyvből:
Az őserdők lámpásai.
A napnak már utolsó sugarai is, eltűntek és a jacu recsegő esti kiáltása harsog az őserdők visszhangos homályában...
A forró, tikkasztó nap után...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Az őserdők lámpásai.
A napnak már utolsó sugarai is, eltűntek és a jacu recsegő esti kiáltása harsog az őserdők visszhangos homályában...
A forró, tikkasztó nap után még néma csend uralg mindenfelé, midőn azonban a hűsitő éji szellő halk sóhajjal végigborzongatja a rengeteg lombsátorát az őserdő hallgatag nyugalma élni, és ébredezni kezd...
A vampyrok sötét árnyalakjai, nesztelen szárnyalással indulnak vérszopó éjjeli utjukra, a payerosok és marguayk nyávogására az éjjeli baglyok rákezdik kísérteties huhogásukat. A Criangok, Ibijáuk hörgő hangjaira az A sikoltása felel, erre pedig egyszerre felharsanik a bőgöncz-majmok pokoli kardala, a melytől minden zugában visszhangzik a rengeteg sürü homálya, mert röfögő, rikoltozó, sziszegő, hahotázó és jajgató zűrzavar felel reá ezerszeresen...
Ott egy óriási Beritholletiának az ágain, melyekről a bejake folyondár karjai vastag kötelekként csüngnék alá a földre, legmagasabban ül a csapat vezére, a legvénebb him. Ez a karmester és hunyorgó szemeiket rámeresztve, körülötte kuporognak a többiek a jeladást lesve és midőn az borzas fejét magasra nyújtva, sikoltó bömböléssel megadja a hangot, a többiek is belebődülnek mélyen, vastagon, jajgató, hahotázó sivítással és mindegyik igyekezik túlordítani a másikat torkaszakadtából... Egyszerre azonban, mintha elvágták volna, az egész chórusnak torkába reked a hang és riadtan menekülnek a fa kúszónövényektől összefont tetejébe, mert, mint a menydörgés ropogó dördülése, harsanik fel a zsákmányt kereső jaguár éhorditása.
Vissza