Tengereken túl

Előszó

Részlet a könyvből:
UTAZÁS AZ ÍRÓASZTALOM KÖRÜL
Kemény téli napnak az estéjén, amikor a jég nagy darabokban úszik le a Weseren és az Északi-tengerről érkező szélvihar kegyetlenül rázza a zúzmarás ablakot, a szabad Bréma városának legszebb házában, a Norddeutscher Lloyd büszke kőpalotájában, jól fűtött szobájának dolgozóasztalánál ül a hatalmas társaság vezérigazgatója, a nagyúr. Előtte íráshalmaz, a falon térképek; azokat néha megrezzenti egy gyönge légvonat, egy százezredrésze annak a viharnak, ami odakünn, a nagy kereskedővárosnak most néptelen utcáin a gázlángokat lobogtatja és letépett cégtáblákkal kergetőzik, de a nagy ember abból nem vesz észre semmit. Ő most számol és pedig milliókkal számol; évzárlat közeledik és mielőtt a rengeteg számhalmazt feldolgozás végett kiadná sok száz hivatalnokának, előbb neki magának, a fővezérnek kell tisztán látnia abban: nyereséggel záródik-e és mekkorával a letűnő esztendő? Mert az üzlet üzlet és a Norddeutscher Lloyd nem valami kegyes intézmény, hanem hidegen számító üzleti vállalat; aki abba beletette a pénzét, azt a kamatoskamatjával akarja visszakapni onnan. A vezérigazgató nagy úr és a fizetése fejedelmi; de a részvényesek még nagyobb urak és a dús fizetés csak addig jár ki, amíg azok az évente levágott kis papirosok bőséges osztalékot hoznak a boldog tulajdonosaiknak. Azért dolgozik hát most olyan elmerülve a vezér; végeláthatatlan hosszú számsorokon fut végig a szeme: milyen volt a lefolyt évben az árúforgalom, hogyan fizették ki magukat a nagy beruházások, a sokmilliós költséggel épített hajóóriások, amelyek a személyforgalmat bonyolítják le Európa és Amerika között? Vissza