Teréz anya - Isten mosolya

Fülszöveg

2003. október 19-én II. János Pál boldoggá avatta Kalkuttai Teréz anyát, a Szeretet Misszionáriusai szegény gondozó nővérek alapítóját. Amikor az albán származású szerzetesnővér meghalt, mindenki érezte, hogy ez az egyszerűségben igénytelen nővér egyedülálló bajnoknője volt a felebaráti szeretetnek.
Nagysága előtt meghajolt az egész világ, nagy példányszámú divatlapok és elegáns női folyóiratok többször az "Év asszonyának" választották, lekörözvén a híres filmcsillagokat, magát Erzsébet királynőt, Jacqueline Kennedyt és az énekesnő Madonnát is.
Boldoggá avatása rendkívül nagy esemény azért is, mert a pápai döntés rekordidő alatt valósult meg. A római előírás szerint a boldoggá avatást csak 5 évvel a jelölt halála után lehet bevezetni. Teréz anya esetében ez a szabály az Egyház legfőbb törvényhozója, a pápa engedélyével megváltozott, és II. János Pálnak köszönhetjük ezt az ajándékot az Egyház és az emberiség nevében.
Teréz anya nagysága, hivatásának feltétlen követésében állt. Ő ezt úgy értelmezte: a hivatásában hívatást kapott. Gyógyulást keresve, egy vonaton hallotta az Úr hívó szavát:
"Egy benső hang volt. Isten hangja. Az volt a parancs, hogy mondjak le a Loretói Konventről, ahol boldognak éreztem magam, és szolgáljam az utcán élő szegényeket. Nagyon világos hívó szavak voltak. Éreztem, hogy az Úr valami többet vár tőlem, azt akartam, hogy én is szegény legyek és őt szeressem a nyomorúságos emberek külsejében."
Világos, egyszerű stílusban készült ez az életrajz Teresio Bosco atya gondozásából, amint ő szellemesen mondta: "Ez pattant ki a számítógépemből". Vissza