Terménytőzsdei opciók

Fülszöveg

Az árupiaci opciós üzletkötések már régóta ismertek, a világon hosszú ideje kereskednek e termékekkel. A határidős ipar azonban csak az 1970-es években fedezi fel újra az opciókat, s igazi karrierjüket csak a 80-as években futják be. A határidős opciók ma már egyenrangú súllyal szerepelnek az úgynevezett futures termékekkel. A könyv szerzője a kockázatkezelés szempontjából így foglalja össze az opciós piac addicionális lehetőségeit: "A határidős és fizikai piac a termelők és fogyasztók számára lehetőséget nyújt adott ár bebiztosítására, de mint korábban már megmutattuk, ezáltal elesnek egy esetleg kedvezőbb ár lehetőségétől. A termelő nem tud hasznot húzni az áremelkedésekből, a fogyasztó pedig tétlenül kénytelen nézni a piac összeomlását. Ha azonban a termelő put opciót vásárol, amely eladási minimál árat biztosít számára, továbbra is nyitva marad előtte annak lehetősége, hogy egy árelfutás esetén kedvezőbb áron értékesítse a termést."
A könyvbe belelapozva az opciókkal való kereskedelem nem tűnik túl egyszerű témának. Ezt nehezíti az is, hogy saját nyelvezettel, szakmai zsargonnal rendelkezik. Jegyezzük meg azonban, hogy az a befektető, aki az opciós piacot csupán a határidős helyettesítőként használja, soha sem aknázza ki teljesen a nyereségszerzési lehetőségeket, ráadásul felesleges kockázatoknak teszi ki magát. És fogadjuk meg a matematikához is értő szerző tanácsát: "A gyakorlatias gondolkodású opciós kereskedő számára az abszolút számok kiszámításánál sokkal fontosabb az összefüggések felismerésének képessége. Ez önbizalmat növeli. Könnyebben boldogul ha tisztában van a delta és a határidős jegyzés kapcsolatával, mint ha pontosan ismerné a delta értékét, vagy fejből tudná kiszámításának képletét. A piac nem sokat törődik a kereskedők matematikai tudásával, a legfontosabb a kockázati tényezők ismerete és a képesség, velük együtt élni. Ha a befektető csupán ennyit tanul meg, máris jobb esélyekkel kereskedhet." Vissza