Termés

Előszó

Ha elcsöndesül körülöttünk a világ, ha pihentetjük az építés hősi erőfeszítéseitől ékes hétköznapok gondjait, meg-megújuló reménységekkel, gondolatainkkal, - szomjúságot érzünk s legszívesebben költőkkel társalgunk. Azokkal, akik az élet döntő kérdésire zengő feleltért szívük kifürkészhetetlen tárnáiba ásnak, akik mély megrendüléseik és felhőtlen ujjongásaik kimeríthetetlen élményeit szavak csodálatos zenéjével érzékeltetik, akik olthatatlan vágyat ébresztenek a felfokozott élet iránt, éhséget szépség, varázslat és öröklét iránt.
Magános óráink csöndességében költő-barátaink lehetnek azok, akik e kötetben együtt indulnak a legszebb úton, az emberek szívéhez vezető ösvényen? Ott ragyog-e verseiken, egész egyéniségük gyümölcsein a költői alkotás valamelyes jele: állhatnak-e, s milyen magas mérce alá? A hivatottságról néhány szó is tanúskodhat. Bieliczky Sándor aratóinak vállán a kaszák ezüst holdja szülőföldjét büszkén beragyogja, az égi rónát körülhímezik fürge csillagok. Goór Imre tavasza halkan csengettyűz, s a tavaszi utcán mezítelen talppal szalad a hajnal. Madarász László álmait a gyermek-kori táj szövi színessé. Nagy Istók István az anyai szívről kérdi: örök titok, honnan, miből, ennyi jóságot hogy merít? Varga Mihály daloló szívvel keres boldog tájakat. Élettársát szerelme odakötözi dolgos napjaihoz. Boldog vallomást írnak e szavak, színek, villanások: költők indulnak. Vissza