Természet és ember

Fülszöveg

A nagy műveltségű tudós, professzor, természetvédő - időközben sajnos posztumusszá vált - kötetét tartja kezében az olvasó. A szerző könyve előszavában így ír: "...túlzás nélkül mondható: aligha van zavarosabb, tisztázatlanabb reláció, mint a természet és az ember viszonya. (A buta megszokással ellentétben, a létezők sorerndje még véletlenül sem cserélendő fel; az »ember és természet« kitételt legalább akkora illemsértésnek kell tekintenünk, mint ha valaki azt mondaná: »én és az anyám«.) A kultúrhistória egyik legkínosabb tanulsága: az állítólag »bölcs ember« ott odázta el, ott sikkasztotta el, hogy a saját helyét »a Természet nagy rendjében meglelje«, ahol ezt csak megtehette. Ez az akut tisztázatlanság különösen nyomasztóvá vált korunkban (a bioszféraválság egyre fokozódó élesedésével, a természeti értékek egyre drasztikusabb pusztításával-pusztulásával); akkor, amikor már valóban az emberiség léte-nemléte is kockán forog.
Nagyon kínos az is, hogy az elvi kérdések sokaságáról mindmáig túl kevés szó esik (azokról a problémákról tehát, amelyek mintegy innen és től vannak a válságregisztráláson, vagy az in praxi értett természet- és környezetvédelem ügyes-bajos dolgain.) Ilyen elvi probléma például: a tudomány szerepe; kissé pontosabban az a kérdés: hogyan s miben járult vagy nem járult hozzá az aktuális tudás a jobb tisztázásához? Egy közelebbi kérdés: vajon miért éppen akkor szorult háttérbe - és becsültetett le - az »in vivo« kutatás, amikor ennek fontossága, nélkülözhetetlen volta szinte mindenki számára nyilvánvalóvá vált?
Érzékelhető: a nyitott kérdések légiójával sokféle módon lehet szembesülni. Ez a kötet - mint egyfajta esszégyűjtemény - a »variációs műfajjal« próbálkozik; remélve, hogy valamilyen értelmes »összkép« kialakítható elég sokféle változat, közelítés mód »kölcsönös feleselésével« is. (Hiszen) a természet ezerarcúsága, a miriád forma nyüzsgése, a diverzitási élmény ereje, a sokféle természetaspektus állandó felvillanása szinte mindig tiltakozik az egyetlen keretbe szorítás ellen, és valósággal »előhívja« a »variációs megjelenítés« valamilyen formáját. Vissza