Természet és szabadság

Előszó

Az emberi beavatkozás hatására a bioszférában végbemenő változások értelmezéséhez nélkülözhetetlennek bizonyultak egy aránylag fiatal tudományág, az ökológia megfigyelései az élőlénytársulások szerveződésének törvényszerűségeiről. Magyarázatai és előrejelzései minden közgazdasági vagy lélektani érvnél hatásosabbnak ígérkeztek azok számára, akik megpróbálták bebizonyítani, hogy ha el akarjuk kerülni a legsúlyosabb következményeket, akkor mostani társadalmi berendezkedésünk alapelveit kell újakra cserélnünk. Az ő hivatkozásaikban nyert ideologikus színezetet az ökológiától kölcsönzött, ártatlan "környezet" kifejezés. A szakemberek tiltakozása ellenére az ökológia hamarosan jelszava lett azoknak a mozgalmaknak, amelyek tudományos, illetve politikai követelménnyé tették, hogy a szociokulturális folyamatok megítélésénél vétessék figyelembe az is, amit a művelődő ember természeti környezetével művel. Joggal hihették, hogy egy kultúrában, amely a tudományos előrelátás képességét oly sokra tartja, az álláspontjuk alátámasztására felsorakoztatott baljós "környezeti" következmények sokaság elegendő esz ahhoz, hogy polgártársaikat jobb belátásra bírják. Tévedtek.
Az élő rendszerek működéséről szerzett újabb ismeretek természetszemléletünk alapjait érintik, de új és gyakran zavarba ejtő szempontokkal gazdagítják a humán tudományok számos ágazatát is, az antropológiától a jogelméletig. Az új látásmód megalapozásának a szó szorosabb értelmében filozófiai igénye eleinte mégis csak kevesekben merült fel. Az ökológiai elkötelezettség jegyében születő elméletek többsége vagy belül maradt azokon a kereteken, amelyeket a természettudományos gondolkodás jelöl ki a tudható dolgok számára, vagy elfogadták azt a szerepkört, amelyet a szkeptikus és mindenevő posztmodern kultúra az irracionális tudatformák számára tart fenn, mint a gnózis, a misztika, a befogadó élményében feloldott művészet és így tovább, le egészen az aluljárókban terítő szektahívekig és a kábítószeres élményben utazó drogdílerig. Vissza