Természet Világa 1998. július

Előszó

Részlet:
DETRE CSABA - TÓTH IMRE
Mi történt a perm-triász határon?
Lehetséges közeli szupernóvarobbanás nyomai a szferulákban
A perm-triász határról (P/T) származó különböző eurázsiai geológiai mintákban talált szferulák egy közeli szupernóvarobbanásról hoznak hírt. Ezek a szferulák a szupernóva lökéshulláma által összesepert csillagközi pornak, esetleg a szupernóva külső héjában kikondenzálódott pornak nagy sebességgel a földi légkörbe való érkezésekor keletkeztek, majd leülepedtek a felszínen, illetve a tengerfenéken. A földi élővilág legnagyobb mértékű kipusztulását minden bizonnyal az ehhez a szupernóvarobbanáshoz kapcsolódó elektromágneses és elsődleges kozmikus sugárzás okozhatta. A P/T eseménnyel kapcsolatos ismert jellegzetes légköri oxigénhiány (ún. szuper-anoxia) az új elképzelés szerint nem oka, hanem következménye volt a szupernóva által okozott katasztrófának.
A geológia és az élővilág evolúciójának több jelentős eseménye időben szoros korrelációt mutat: egyfelől például a nagy lemeztektonikai mozgások, hegységek képződése, megerősödő vulkáni tevékenység, paleomágneses aktivitás, másfelől pedig az élővilágban egyes fajok eltűnése és újak megjelenése. Természetesen nem minden evolúciós esemény kapcsolható ezekhez, de feltűnően sok. A geológiai korszakok határait elsősorban az őslénytan segített kijelölni: az új fajok megjelenése egy új korszak kezdetét jelenti, miközben a régebbi, eltűnő, kihalófélben lévő fajok még csökkenő mértékben, de jelen lehetnek. Legfeltűnőbb a régi vezérkövületek eltűnése és az újak megjelenése. A Föld története során számos fajkipusztulással együtt járó katasztrófa tizedelte meg az élővilágot. Jelenlegi ismereteink szerint több, az élővilágban bekövetkezett nagy fajpusztulás, geológiai korszakváltás kozmikus eredetű katasztrófaeseménnyel kapcsolható össze. A szóba jöhető kozmikus okok közül legismertebb az égitestek összeütközésének következménye: vagy az égi törmelékek kisbolygó-, nagyobb meteor, illetve üstökösmag-törmelék formájában, vagy eredeti teljes nagyságukban nagy sebességgel ütköznek bolygónkkal, és többnyire becsapódási krátereket, hatalmas légköri és tektonikus lökéshullámokat keltenek. Mindezek mellett a topográfiai és a klimatikus környezetben is jelentős változásokat hoznak létre. Ma már igazoltnak látszik, hogy 65 millió éve a kréta és a harmadidőszak határán (K/T) a feltűnő kihalást, amelynek leglátványosabb epizódja a dinoszauruszok kipusztulása, több kisbolygó vagy üstökösmag becsapódásával együtt járó globális katasztrófa okozta. Akkor szinte kozmikus "pergőtűz" alatt állhatott bolygónk. Az ütközés legismertebb nyoma a Yucatán-félszigetnél részben a szárazföldön a felszín alatt, részben a tenger alatt nyomon követhető nagy becsapódási kráter (Chicxulub-kráter) őrzi (1. Természet Világa, 1992/7. 299. o., Tudomány 1990/12. 30. o.). Bizonyítékok vannak arra, hogy az ordovicium és a szilúr időszakok határán, mintegy 455 millió éve, valamint a felső devonban a Famenni és a frasni emelet határán (F/F határ) mintegy 365 millió évvel ezelőtt szintén több kisbolygó vagy üstökösmag becsapódása okozott jelentős fajpusztulás. Említésre méltó még az eocén-oligocén korszakváltáskori becsapódási eseménysor, mintegy 33-34 millió éve. Vissza