Természetes és mesterséges radioaktív anyagok szerepe a víz és szennyvíz higiénében

Előszó

A sugárhigiéne az általános higiénének, s közegészségtannak egyik, alig néhány évtizedes múltra visszatekintő ága. Ismeretes, hogy közegészségtan kutatja és vizsgálja a természetes, - és az ember által teremtett -, mesterséges élet- és munkakörülmények hatását az emberi szervezetre, valamint a környezet ártalmai megelőzésének módszereit és eszközeit. A sugárhigiéne viszont, hasonlóképpen, a természetes és mesterséges ionizáló sugárforrások hatását vizsgálja az élő szervezetekre és környezetükre. Ezt követően a kutatások és megfigyelések alapján, határozzák meg és dolgozzák ki azokat a szabályokat, normákat, eszközöket, melyeket módszeresen alkalmazva, megelőzhetők az emberre és környezetére ható ionizáló sugárzások káros hatásai.
A sugárhigiéne művelői, orvosok, biológusok, fizikusok, kémikusok, építész-, gépész és elektromérnökök, akiknek közel négy évtizedes együttes tevékenysége emelte külön tudományággá a sugárhigiénét (az angol nyelvű irodalomban: healt physics). Többen ennek a tudományágnak megalapozását attól az időponttól számítják, amikor 1944-ben Enrico Fermi, az USA-ban megszerkesztette és működésbe indította az akkor még atommáglyának nevezett első atomreaktort. Ettől az időponttól kezdve a sugárfizika rohamos fejlődésével igyekezett a sugárbiológia is lépést tartani és a haladást a természettudományok, valamint a műszaki tudományok sok ága követte. Vissza