Fülszöveg
A Természetes lustaság főszereplője szereti azt a budapesti aluljárót, ahol egy jellegzetes formájú szobor található, viszont nem szereti a levesben főtt zöldséget. A férfi, akinek eleinte a nevét sem tudjuk, egy lúzer, a régi orosz regényekben felbukkanó „fölösleges ember" magyar dédunokája. Nem tud mit kezdeni az életével, majdnem meghal a kórházban, de aztán mégis inkább rátalál élete nagy szerelmére. Az édes idillhez csípős fűszerként van hozzákeverve két tévés valóság-show-szereplő, Nyuszy (így!) és Rikárdó románca, és akkor még nem beszéltem Kánya Janiról, aki egyszerre segítő és kísértő. Szen-di Nóra új munkája generációs regény, ugyanakkor könnyed és vicces, keserű és pontos pillanatkép a mai Magyarországról.
Tudod, barátom, ki mennyire árazza be magát, annyit is ér, súgta Kánya Jani.
Kétoldalt gazdag villák, gazdag villák kertjébe telepített kávézók, a kertekben gazdag emberek. Túl közel, az arcába tátogva, hogy nincs otthona.
Ez az új érzés. Hidegség.
Lehet, hogy...
Tovább
Fülszöveg
A Természetes lustaság főszereplője szereti azt a budapesti aluljárót, ahol egy jellegzetes formájú szobor található, viszont nem szereti a levesben főtt zöldséget. A férfi, akinek eleinte a nevét sem tudjuk, egy lúzer, a régi orosz regényekben felbukkanó „fölösleges ember" magyar dédunokája. Nem tud mit kezdeni az életével, majdnem meghal a kórházban, de aztán mégis inkább rátalál élete nagy szerelmére. Az édes idillhez csípős fűszerként van hozzákeverve két tévés valóság-show-szereplő, Nyuszy (így!) és Rikárdó románca, és akkor még nem beszéltem Kánya Janiról, aki egyszerre segítő és kísértő. Szen-di Nóra új munkája generációs regény, ugyanakkor könnyed és vicces, keserű és pontos pillanatkép a mai Magyarországról.
Tudod, barátom, ki mennyire árazza be magát, annyit is ér, súgta Kánya Jani.
Kétoldalt gazdag villák, gazdag villák kertjébe telepített kávézók, a kertekben gazdag emberek. Túl közel, az arcába tátogva, hogy nincs otthona.
Ez az új érzés. Hidegség.
Lehet, hogy félt.
Tudom, barátom, hogy nem csinálhatja mindenki úgy, mint én, súgta Kánya Jani.
Nem nézett se jobbra, se balra. Kisfiam, mintha élnél, mondta valaki távolról, vattacukorfátyol mögül. Elmosódott bérházak.
De azért meg lehet próbálni, súgta Kánya Jani.
Nem lehet megpróbálni semmit. Magas bérházak, lassan felé dőlő falak.
Muszáj, súgta Kánya Jani, nincs isten, nincs semmi, de a semmiből, tudod, barátom, világokat.
Megszaporázta.
Vissza