Természettudományi Közlöny 1922. szeptember 1.-október 15.

Előszó

Részlet:
Ma már nemcsak az orvosnak, a kinek az is feladata, hogy az embereknek útmutatást adjon az okszerű táplálkozásról, hanem mindenkinek tanítják, hogy az ember testének kétféle követelést kielégitő táplálékra van szüksége. Egyrészt olyanokra, a melyek testének növelésére s ezenkívül az életfolyamat közben elhasznált anyagok pótlására is alkalmasok; másrészt olyanokra, a melyek a szervezet energiáját termelik. Ha a gyermeknek hiányzik az olyan táplálék, a mely testét a kifejlődéshez szükséges anyaggal lássa el, csenevész embernek nő fel, vagy fel sem nő, hanem időnap előtt temető egyik sirhalma domborul reá, éppen úgy, mint arra a felnőttre, a ki testének elhasznált anyagait elegendően pótolni nem birván, elgyöngül és a betegségeknek könnyebben esik áldozatul. Az emberi test építő anyaga a fehérje-félékből kerül ki. A fehérjét semmiféle más tápláló-anyaggal nem pótolhatjuk; vagy ha a testet elégséges fehérjével nem látjuk el, olyan test nő fel, a melynek szilárdsága nem külömb, mint az olyan falé, a melyet kő vagy tégla helyett vályogból emeltek fel. A fehérje is termel energiát: mégis a tulajdonképpeni energiát létesítő anyagok a zsirok és a szénhidrátok. A testben elégséges energiának kell fejlődni; ha csökken energiája, csökken munkabirása is. Rosszul táplált, tehát kevés energiával biró embertől „több termelést" várni még akkor sem lehet, ha az erkölcstelen önfenntartás, illetőleg vagyon-szerzés módjának lehetősége, nem tette volna is munkakerülővé, és rosszul táplált, fogyatékos testi és lelki energiájú nemzedéktől, a haza megmentése és fölvirágoztatása érdekében nagy erőfeszítéseket várni még akkor sem lehet, ha benne a hazaszeretet szent tüzét a nemzet-köziség szélvihara még nem oltotta is ki. Vissza