Természettudományi Közlöny 1926. március

Előszó

A természet berendezkedéseinek bölcs céltudatosságával nem lehet. káros következmények nélkül ellenkezni. Így az emlős állat magzatának anyja egyszersmind saját fajtája emlőjén kell felnevelődni; minden más táplálás természetellenes. Hogy mennyire nem támadható ez a tétel, azt a természetellenesen táplált csecsemők kedvezőtlenebb életsorsa, rosszabb életesélyei, nagyobb halálozási arányszáma elegendőképen bizonyítják; az egyébként kedvező életkörülmények a természetellenes táplálás káros befolyását alig-alig tudják ellensúlyozni, míg a szociális rossz helyzet, az egészségtelen életkörülmények, melyek a csecsemő szervezetének küzdelmét a mesterséges táplálás ártalmaival szemben csak megnehezítik, az ellentétet még kirívóbbá teszik.
Újszülötteinknek körülbelül ötödrésze (20-23%) meghal, mielőtt 1 éves korát elérte volna. Ha csak az emlőn felnevelkedett, a női tejen táplált csecsemők halandóságát számítjuk, a halálozási százalék nálunk is 7-10%-ra csökken. A halál - ebből látjuk -- bőségesen csak a mesterségesen táplált csecsemők között arat. A mesterségesen táplált csecsemők kedvezőtlen életeshetőségei minden háláltokozó betegségben mutatkoznak, a legfeltűnőbben a táplálási ártalmak okozta emésztőszervi betegségekben. Míg az anyatejen élők egészségének nem árt a nyári forróság, addig a mesterségesen tápláltakat megtizedeli.
Annak az ősidők óta ismert tapasztalati ténynek, hogy az anya emlőjén felnevelődő csecsemőknek nagyobb az életesélyük, a rejtélyességéből az újabb élettani és biológiai kutatások sokat kiderítettek. Az állati ivadék és az emberi csecsemő táplálékának nemcsak a szervezet rendes életműködéseihez szükséges erőforrásokat kell tartalmaznia, hanem a sajátos fejlődés anyagszükségletét is fedeznie kell; ezekhez a követelményekhez azután az egyes állatok teje chemiai összetételében és biológiai sajátosságaiban fajlagosan alkalmazkodik.
Vissza