Természettudományi Közlöny 1932. (nem teljes évfolyam)/Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz 1932. január-december

Előszó

Részlet:

A világ vége.
A világ, vagyis a tér és idő négy méretű : három térbeli mérete van, a negyedik mérete pedig az idő. Tehát több irányban kereshetjük a végét. Ezért legelőször azt a kérdést kell vizsgálnom, miféle véget gondolok, térbeli vagy időbeli véget-e?
A gömbalakú tér. Térbeli méretekben nem kell már a világ végét keresnünk. Bizonyos okokból azt hisszük, hogy a világ, ami térbeli méreteit illeti, gömbalakú. Ennek értelme a következő. Ha a térben bizonyos irányban haladunk, nem jutunk soha a tér végére, de nem is folytathatjuk utunkat a végtelenig, hanem amikor már fel nem foghatóan nagy utat tettünk meg, azt vesszük észre, hogy visszajutottunk kiinduló pontunkhoz, más szóval, ,,körüljártuk a világot". Az ilyen természetű térről azt mondjuk, hogy véges, de határa nincs. A gömb felülete egyik példája a két méretű véges, de nem határolt folytonos alakzatnak. Ügy gondoljuk, hogy három méretű terünkben is ilyenféle összefüggés van, de a harmadik méret miatt természetesen sokkal nehezebben tudjuk leírni. Ha megkíséreljük, hogy gömbalakú terünket leírjuk, akkor arra kell gondolnunk, hogy a gömb felülete a mi három méretű terünknek analógiája. A gömb belseje és külseje a leírásnak nem tényleges elemei, ezeknek a világban semmi sem felel meg.
Újabban elsősorban Lemaitre vizsgálataiból tudjuk, hogy a gömbalakú tér elég gyorsan kiterjed. Ezért ha körül akarjuk járni a világot és vissza akarunk jutni kiinduló pontunkhoz, akkor nagyobb sebességgel kell mozognunk, mint a fény. Mert amíg utunkon késlekedünk, az előttünk levő pálya meghosszabbodik. Úgy járunk, mint az, aki a versenypályát akarja befutni és a véget jelző szalag gyorsabban mozog előre, mint a versenyzők. A csillagokat és a halmazokat úgy írhatjuk le, mintha folyton kiterjedő gumigömb felületén lennének. így az égi testek, ha nem vesszük figyelembe saját mozgásukat és kölcsönös tömegvonzásuk hatását, egyszerűen a felfúvódás miatt mindjobban távolodnak egymástól. Valószínű, hogy a spirális ködök olyan messze vannak, hogy a kölcsönös tömegvonzás alig befolyásolja őket és a felfúvódás hatása tisztán mutatkozik rajtuk. Néhány év óta tudjuk, hogy elég gyorsan szétszóródnak és távolodásuknak megmért sebességét mint a világ kiterjedésének sebességét tekintjük. Vissza